Ez a mottója az idei víz világnapjának, amelyet 1993 óta március 22-én tartanak. Ebből az alkalomból a Nyírségvíz Zrt. immár évek óta meghirdeti nyílt napját, amikor az érdeklődők a cég munkatársainak kíséretében megtekinthetik az Arany János utcai víztornyot. (Megjelent a Nyíregyházi Napló március 22-ei számában.)

A város egységes vízművének kiépítését az 1960-as évek elején kezdték meg. Az ötéves terv ke­retében vízművet, víztárolót, szenny­víztelepet, vízvezeték- és csatorna-fővezetékeket építettek ki. A típusterv alapján készült víztorony alapozását 1961-ben kezdték el. Az építését csúszózsalus technika alkalmazásával végezték. 1963 végén adták át a 40 mé­ter magas, 800 köbméteres tornyot, amelyet a következő évben helyeztek üzembe. A torony víztere két koncentrikus gyűrűből áll, a belső gyűrű térfogata 340, a külső gyűrűé 460 köbméter. E fejlesztéseknek köszönhetően 1965-re lehetővé vált, hogy Kótajból 11 kilométeres távvezetéken, naponta 8 ezer köbméter jusson a városi fogyasztókhoz és az ipari üzemekhez. A víztorony megépítésével megalapozták a nagyarányú, városias lakásépítkezést is.

Ma a Nyírségvíz Zrt. üzemeltetésében lévő Nyíregyházi Vízellátó Rendszer három ütemben épült ki a megyeszékhelytől 15–30 km-re lévő vízbázisokra. A Kótaj víztermelő telep és az Északi nyomásfokozó gépház az 1960-as években, a Nyírtelek víztermelő telep és a Déli nyomásfokozó gépház az 1970-es években, míg a Paszab víztermelő telep az 1980-as és az 1990-es évek­ben épült ki.

Sajnos a szivárgások és a fehér só virágzások jelei az üzembehelye­zést követően már jelentkeztek. Ezeket a gondokat a belső medencefalak vízzáró vakolatainak részleges javításával, és kívülről történő alpintechnikát igénylő injektálási munkákkal igyekeztek javítani. A társaság középtávú fejlesztési terveiben szerepel a torony teljes rekonstrukciója, mely továbbra is egyik feltétele annak, hogy a városban víz jusson mindenkinek.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész