Kiváló énekes, ezt már évtizedek óta tudjuk. Szinte hihetetlen: harminc éve jelent meg az első és eddig utolsó önálló korongja, az Átutazó. Mi az oka, hogy az akkori átütő sikert nem követte újabb felvételek készítése? – beszélgetésünk során erről faggattam először.

Az első lemez hatalmas sikere

– Prózai színésznek tartom magam, soha nem kerestem az alkalmat a lemezkészítésre. Az alkotók: Dés László és Bereményi Géza kértek fel rá, s ha már ez így alakult, akkor örültem neki és megtisztelőnek tartottam. Imádtam a dalokat, a turné pedig egy addig ismeretlen világot tárt fel előttem. Egyszeri ajándéknak fogtam fel, amiből nem kell rendszert csinálni. A kiadó először csak keveset gyártatott le a lemezekből, mert gondolták: viszonylag fiatal színésznő énekel rajtuk, biztos gyengén fogynak majd, de sikeres lett, s akkora volt az igény rá, hogy utána kellett nyomni. Máig úgy gondolom, egy időnek el kell telnie, amíg megfelelő mondanivaló gyűlik fel az alkotókban. Mikorra ez a pillanat elérkezett volna, akkorra Bereményi Géza elkezdett filmforgatókönyveket írni és rendezni (Eldorádó, A Hídember), s nem volt ideje szövegírással foglalkozni.

Megtudtuk, hogy az újabb közös munka gyökerét egy Cseh Tamás emlékműsor teremtette meg. A kiváló dalnok alkotótársa volt Bereményi Géza. Hrutka Róberttel és zenekarával együttműködve „imádnivaló” produkció született. Nem sokkal ezután fogott hozzá a művésznő élete első önálló estje anyagának összeállításához. Először csak három dalt írt számára Hrutka Róbert és Bereményi Géza. Ezek annyira jól sikerültek, hogy még három megalkotását egy egész lemezre való dal megszületetése követte. A mostani szerzemények megalkotásakor sem szólt bele igazán, hogy mik legyenek a művek témái. Annyira érzékeny ember az író, hogy képes volt olyan dalokat alkotni, mintha Udvaros Dorottya elmesélte volna neki életének bizonyos epizódjait. Reflexiók ezek a létükre. A szövegek megzenésítője Hrutka Róbert, akinek a zenekara működik közre a megszólaltatásukban.

Premier a POSzT-on

– Majdnem-valaki című lemezem anyagát először június elején a Pécsi Országos Színházi Találkozón mutattam be, ami szokatlan, hiszen kisebb közönség előtt szoktak debütálni az énekesek az új műsorukkal. Nehéz egy vadonat új anyagot több mint ezer ember előtt bemutatni, úgyhogy se élő, se holt nem voltam az izgalomtól. Másnap többen hívtak, hogy ami megszólalt, az lemez-minőségű volt, istenien hangzott.

[REKLAM]

Udvaros Dorottyával beszélgetni mindig élmény, ugyanis ezt is, mint mindent, teljes koncentrációval, minden zavaró tényezőt figyelmen kívül hagyva teszi. (Láttam már szabadtéren szakadó esőben játszani.) Ezúttal tapintatlanul megszólaló telefonom lármázásának dacára, nagy elánnal, zavartalanul mesélte élményeit. Szívesen idézte vissza a 2000. évet, amikor Nyíregyházán A vihar kapujában című előadást próbálták és játszották az akkori Thália Színházzal közös produkcióban. Nézőként számomra is feledhetetlen emlék az Akutagava műveiből adaptált színdarab, ahogyan Dorottya lenyűgöző játéka is. Mivel telik majd a nyara? – adódott a kérdés. Lemezfelvétellel, mert eddig a színházi munka miatt erre nem volt ideje, csak a zenészek dolgoztak rajta, s mellette országszerte koncerteznek majd, jóllehet igen munkás évad áll mögötte.

Majmunkát alakítja

– Sokféle szerepet játszok sok helyen, ami nagyon jó. A Nemzeti Színházban például egy új játszóhelyen, a Bajor Gizi Szalonban mutathattam be önálló estemet, egy monodrámát, a Nyáron, este fél tizenegykor-t. Kissé befejezetlen maradt az évad, mert elkezdtük próbálni Cervantes Don Quijote című művének egy színpadi adaptációját, de menet közben kiderült, ezen még dolgoznunk kell, mert hatalmas a vállalás. Ennek befejezése mellett a következő évad másik nagy „falatja” a Szindbád lesz, amiből szeretnénk egy kiváló előadást csinálni. Ennek semmi köze nem lesz Huszárik Zoltán filmjéhez, sem a felejthetetlen Dajka Margithoz, akinek legendás szerepét, Majmunkát játszom majd.

Sz. Kántor Éva

(Fotó: internet)