Hanta, a történet főszereplője papírhulladékból bálákat készít. Mindenféle papírt össze kell préselnie, de van, amit nem szívesen tesz meg. A könyveket sajnálja.

A NYÍREGYHÁZI SZÍNHÁZNAK KÉSZÜLT A SZÍNMŰ

Bohumil Hrabal Túlságosan zajos magány című műve 1976-ban kisregénynek íródott, magyar kiadásban a Gyöngéd barbárokkal egy kötetben jelent meg. A mű nem minden előzmény nélkül született meg: Hrabal 1954 októberétől négy és fél éven át az Állami Hulladékbegyűjtő Vállalat egyik prágai üzemében dolgozott, ott szerzett élményei, tapasztalatai megjelennek írásában. A kisregény adaptációja kifejezetten a Móricz Zsigmond Színház számára készült, a szövegkönyvet Ivo Krobot írta, aki egyben rendezője is a darabnak.

HANTA MAGÁNYA

A színmű a főszereplő, Hanta magányáról szól, aki nemcsak gyűjtögeti, hanem el is olvassa a könyveket, így akarva-akaratlanul művelt lett.

[REKLAM]

– Ő a könyvek kapcsán fejt fel mindent, és mindent, ami gondolatokat és érzéseket ad, az agyába préselt – mondta Horváth László Attila színművész, aki a darabban Hanta szerepét játssza. – Ezek teljesítették ki az életét. De a darabban mindannak, amit az emberiség eddig összehozott irodalomban, tudományban, filozófiában, a megsemmisítése nem probléma. Nem érdekes. Ki szereti itt már Hegelt, ki lelkesedik Nietzschéért, mit jelent Schiller vagy Goethe... Szemétbe! És ezek tönkreteszik az ő lelkét.
A Túl zajos magány őrzi a kisregény monológ jellegét, a főszereplő szinte végig színen van, elbeszéléseit, visszaemlékezéseit a színpadon mozgalmas jelenetek elevenítik fel.

35 ÉV

A színdarabbéli Hanta vissza-visszatérő mondata: „Harmincöt éve dolgozom a papírbegyűjtőben, és ez az én love storym.” Különös véletlen, a főszerepet játszó Horváth László Attila éppen 35 éve dolgozik a színházban, Ivo Krobot pedig szintén pont 35 éve rendezte az első Hrabal-művet Prágában.

F. A.

(Fotó: Szánkai Nikolett)