Thalia kedvence(i): Hála- és zárszó helyett – Improvizációs jelenetekből nem volt hiány!
2012-ben kezdődött… Próba jelleggel… Aztán Thalia asszonyság – oroszlánokra is kiterjedő kapzsiságából kifolyólag (l. „Ide nekem…” Shakespeare) – gyűjteni kezdte maga köré a kedvenceit. Ha volt is esztendő, amikor nem vetette ki hálóját, csak sorozat lett abból az ötletből, hogy egy napon egy évben randevúztassuk a színház kedvelőit a művelőivel. Így szerveződött meg először 2012. december 13-án, Luca napján az a vetélkedő, melyre színjátszó szakkörös gimnazistákat invitáltak meg a nyíregyházi Bencs villába. A diákok csapatát a Móricz Zsigmond Színház művészei segítették tanácsokkal, sőt együtt is játszottak velük.
A helyszín azóta változott, két éve a Városmajori Művelődési Ház kínálja nagytermét a megmérettetéshez. A nemes versengésre a jelentkezők száma évről évre egyre nő, s ez nagyban köszönhető annak, hogy a legnagyobb színművészek segítik a rögtönzésre kapható fiatalokat. Horváth László Attilától és Jenei Judittól kezdve Rák Zoltánon meg Tóth Károlyon át Illyés Ákosig vagy Nagyidai Gergőig sokan adták már bohóc énjüket kölcsön Thalia nagyasszonynak egy napra.
Idén Kuthy Patrícia, Fridrik Noémi, Kosik Anita, Dézsi Darinka, Tóth Zolka és Gulácsi Tamás vállalta, hogy mentorálja a kölcseys, krúdys, zrínyis, vasváris színészpalántákat, valamint a határon túlról ide vágyó nagyberegi liceistákat és beregszászi Bethlen gimiseket. Bár a versenyt a 16-18 évesek számára hirdették meg, hihetetlen elánnal küzdöttek a felnőttek is.
Az idei rendezvény szomorkás hangulatban indult, még ha a nevetésé is általában a főszerep ebben a nagyrészt improvizációs jelenetekre épülő műsorban. Az vette el az egybegyűltek kedvét, hogy a Kárpátaljáról érkező csapatok egyike az államhatáron való átkelés viszontagságai miatt hajnali fél 3-tól nem ért Nyíregyházára a 10 órás kezdésre. A Jóistennek és a humornak köszönhetően azonban kis csúszás után megkezdődhetett a csata! Mert az volt! Öröm volt nézni, hogyan harcoltak a zsűri pontjaiért a kétórányira tyúkanyó szerepbe került színészek.
A város Carmenjét, Kosik Anitát az influenza sem tántoríthatta el a részvételtől, mindent bevállalt a „kölkökért”. Szortyogását tökéletesen beépítette egyik jelenetébe, tudniillik „kinyírta” egy képzeletbeli felettesét, Lukács rendező urat, s megsiratta rendesen. A játékot véresen komolyan vette, hisz például férjével, Gulácsi Tamással különböző formációkat kellett mentorálniuk, s Tomi éppoly szenvedéllyel harcolt a csibéiért, mint neje. Még kollégáival is szócsatára kelt, bár aznapi ötlettárának éke valószínűleg a Rubik kocka-jelenet volt, mellyel megvette a nem kis létszámú publikumot és a csapatok pontjainak számlálóját, Orosz Róbertet is, beépítve őt is a bűvöskockát megszemélyesítő mókába. „A szeretetre építette föl” ugyanis képzeletbeli kockáját, mely az ógörög Thaliának valószínűleg tetsző módon antropomorf életet élt: balettozott, színterápiás szenvedéllyel szeretett!
Kuthy Patrícia sem tudta megtagadni önmagát. A rögtönzés nagymestere másodpercek alatt döntött: kedvenc állatát, a macskát főszereplővé tette egy újságcikket dramatizáló jelenetben, holott a tudósítás a kaparós sorsjegyekről íródott. Ám mi kapar a legtökéletesebben? Hát egy macska! Nos, ő előjátszotta, milyen az, ha szenvedéllyel (nőiesen) vagy emóciók nélkül (férfi módra) kapargatjuk a reményteli sorsjegyet.
Fridrik Noéminak már a belépője sem volt lagymatag: egy mozdulattal tönkrevágta a műsorvezető karóráját, miközben a 9-től 5-ig egy káprázatos jelenetét elevenítette föl az egybegyűlteknek. De a zsűritagokat is bevonta a fiktív rendezésébe: Sz. Kántor Évát, a közismert színikritikust – kicsit sem (pont)számító módon – írónővé léptette elő! A másik két ítészt leginkább szinkronizálásával nevettette meg, s nehéz döntés elé állította a közönséget: őt vagy a vásznon játszó Jennifer Anistont nézzék inkább?
Dézsi Darinka, a népszerű Orpheum Madams tagja nem hazudtolta meg önmagát, énekhangját is bevetette a versenyben. Semmilyen zavaró körülmény nem billenthette ki szerepéből, hiába is igyekeztek az ellenfélnek számító csapatok tagjai. Ő idén először volt mentor, akárcsak Anita és Tamás, de igen rátermett módon instruálta a diákokat.
Nagy visszatérője e színészi összecsapásnak Tóth Zolka, ki maga a megtestesült bölcsesség és nyugalom. Ő Thalia helyett valószínűleg inkább Athéné kegyeltje. A megszakíthatatlannak ítélt monológját nem egyszerűen elmondta, de szemtelenül az őt megzavarni akarók szemébe fröcsögte, megsemmisítő módon. A legendás „alig szólok, mégis tarolok” zolkás ars poetica ezúttal is bejött: csapatát ezüstéremhez segítette, különösen nagy általános műveltségével a színészlegendákat felismerős fordulóban.
Két órán át tartott Thalia castingja. Sokak esélyesek voltak a 2019-es KEDVENC címre, ám végül, mint a mesében, a legkisebb, legjelentéktelenebbnek tűnő leányka vihette haza a fődíjat, a beregszászi Halász Emília Erzsébet. A zsűritagokat egyöntetűen megvette, pedig a hölgy tagon kívül egy mindig tapsra kész, és azt nem másoktól váró igazgatót (Tamás Attila) és egy minden kérdőjeles ügyet frappánsan megoldó jogászt (Sipos László) is meg kellett hódítania a szereposztó dívány nevű fordulóban. S tette mindezt bájjal, némi szemtelenséggel és nagy adag humorral. Humorral, méghozzá a szellemes fajtából! Emi és kortársai egyaránt bizonyították: lehet órákon át mozgásban tartani a nagyérdemű nevetőizmait anélkül, hogy az alpári, trágár vagy éppen sértő humor szegődne társunkul.
Orémusz Maja magyartanár
