Száz év remény – A holokausztot is túlélte Gyula bácsi
Századik születésnapját ünnepelte Markovics Gyula, aki mögött nemcsak egy hosszú, hanem egy rendkívüli életút áll. A holokauszt túlélője, Nyíregyháza megbecsült polgára, több rangos kitüntetés birtokosa még most is sokat olvas, nézi a televíziót és eljár a hitközségi programokra.
Mindig előre
A századik gyertyáját fújja el a tortáján Markovics Gyula, aki 1926. január 22-én született Sátoraljaújhelyen. Elemi iskolába is oda járt. A zsidótörvények miatt azonban nem tanulhatott tovább, így ipari tanuló lett: órásnak és ékszerésznek tanult, majd később letette a mestervizsgát, hogy óra-ékszer üzletet nyithasson Vásárosnaményban, amit 1950-ben az összes aranyával együtt államosítottak. Nem sírt utána, inkább számviteli vonalon ipari üzemgazdász diplomát szerzett. Az ünnepeltet dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere is köszöntötte.
– Ez egy szép hagyománya Nyíregyházán, hogy a százéveseket a polgármester köszönti személyesen. Hála Istennek, már az elmúlt tizenöt év alatt több mint tíz ilyen köszöntésem volt, de ami ritkaság, hogy férfiemberként Gyula bácsi a második, akit köszönthettem százéves korában és remélem, még sokáig itt marad köztünk
– mondta dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere.
Feleségével, Berkovics Irénnel, akivel 60 évig éltek együtt szeretetben, 1956 áprilisában kötöttek házasságot, majd egy évre rá lányuk született, aki később két unokával ajándékozta meg. Lánya, Judit, édesapja auschwitzi megpróbáltatásairól is beszélt.
Soha nem szított gyűlöletet
– 18 éves volt, amikor odakerült, szénbányában dolgozott és nagyon kevés élelmiszert kapott. Nagyon nagy hideg volt, kevés ruha, kevés cipő volt rajta. Január 22-én, a 19. évét ott élte át úgy, hogy minden lábujja lefagyott és hat hónapig volt kórházban. A túlélés titka az egy szó szerintem és ő is mondta: a remény. Tehát a remény az egy nagyon nagy hatalmú dolog, nagyhatalmú szó és az az érdekes dolog az édesapámban, hogy nagyon sokat beszélt a dologról, de soha-soha nem szított gyűlöletet
– tette hozzá Markovics Judit, Gyula bácsi lánya.
A VAGÉP is Gyula bácsinak köszönheti a nevét, hiszen 1959 októberétől, innen, az igazgatói székből ment nyugdíjba 1984-ben. A munkaérdemrend arany fokozatából nem is egyet kapott, kiérdemelte a Nyíregyháza Városért kitüntetést és az Életműdíjat. A hosszú élet titkát egy mondatban összegezte.
– Szolid életet élni – emelte ki Markovics Gyula
Nincs nélküle ima
Gyula bácsi a mai napig sokat olvas, nézi a televíziót és eljár a hitközségi programokra. Minden rendezvényen és imafoglalkozáson jelen van.
Molnár-Körtvélyfáy Zsófia
