2024. április 4–9. között a szabadtéri néprajzi múzeum hét munkatársa szakmai látogatáson vett részt Hollandiában. Az utazás közben szerzett tapasztalatok, Amszterdam és Arnhem múzeumaiban megismert jó gyakorlatok hozzájárulhatnak a Sóstói Múzeumfalu kiállításainak és szolgáltatásainak fejlesztéséhez. A hatnapos hollandiai utazásra egy sikeres Erasmus+ pályázat keretében nyílt lehetőség.

Tulipán, szélmalom, Verkade keksz… Az első kettőről szinte biztosan Hollandia jut eszünkbe, utóbbi azonban nagyobb fejtörést okozhat. A múzeum munkatársai számára is igazi meglepetés volt az Amszterdam szomszédságában fekvő Zaanse Schansban tett látogatás, a helyi múzeum gyártörténeti kiállításának felfedezése, amely a ma is működő édességgyár 20. század eleji berendezését működés közben, hatalmas dübörgéssel mutatja be. S nem csupán bemutat, szerepjátékra is invitál: mindenki kipróbálhatja magát mint csokoládészakértő, kekszsütő vagy -csomagoló, s játék közben akár előléptetéssel vagy lefokozással, a „munkaviszony” megszakításával is szembesülhet.

A multikulturális nagyvárosban a Verzetsmuseum (Ellenállási Múzeum) volt a fogadó partner, amely személyes sorsokon keresztül mutatja be, hogyan éltek a hollandok a második világháború éveiben, milyen megpróbáltatásokat kellett elviselniük a náci megszállás alatt. Az amszterdami múzeum kiválasztását elsősorban az befolyásolta, hogy a Sóstói Múzeumfalu is tervbe vette: segíti a történelmi traumák feldolgozását, megértését, s ennek szellemében egy olyan kiállítást készít elő, amely a szatmári svábok „málenkij robotra” hurcolásának és következményeinek állít emléket személyes sorsokon keresztül, emlékező helyet létesít egy új, sváb portán. Ehhez kiváló előtanulmány volt az amszterdami múzeum meglátogatása, ahol a gyűjtemény igazgatója is fogadta a küldöttséget, s részletesen beszélt a múzeum céljáról, küldetéséről, a látogatókkal folytatott „párbeszéd” módszereiről, eszközeiről és a jövőbeni tervekről.

A háromnapos amszterdami tartózkodást követően a Sóstói Múzeumfalu munkatársai továbbutaztak Arnhembe, ahol az 1918-ban megnyitott Nederlands Openluchtmuseum (Holland Szabadtéri Múzeum) működik. A 44 hektáros gyűjtemény több mint száz áttelepített épületen keresztül mutatja be Hollandia 17–20. századi történetét, a régi holland életmódot. S ez a felfedezőút nem várt meglepetéseket is tartogatott a magyar szakemberek számára. Rácsodálkozhattak a Szatmárban valamikor gyakori, állítható tetejű szénatárolóra, melyet itt új funkcióban, pihenőhelyként láttak viszont. Az Amszterdamból származó bérlakások alatti bárban meghallgathattak néhány olasz táncdalt, amelyek az 1960-es évek végétől magyar szöveggel hazánkban is igen népszerűek voltak. Persze az arnhemi múzeumban holland előadók tolmácsolásában szólaltak meg a tükörnek „álcázott” képernyőn. Különös élmény volt a 18. századi hindeloopeni ház festett virágos ornamentikával díszített ablaktábláinak megpillantása, s még különösebb a „tisztaszoba” (fordításban: „legjobb szoba”), amelynek festett bútorai saját népi bútorfestésünk kincseire emlékeztetnek: pl. Kalotaszegen látni ilyen gazdagságot. Persze Hindeloopen polgárai nem földművelésből vagy állattartásból gazdagodtak meg, hanem tengeri kereskedelemből, s „legjobb szobájukban” számos luxuscikket halmoztak fel, melyeket a Kelet-Indiai Társaság szállított Hollandiába: pl. kínai és japán porcelánt, nyomott pamutszöveteket. 1889-ben a párizsi világkiállításon a „hindeloopeni szoba” fémjelezte a holland identitást.

Az önálló felfedezés mellett a Sóstói Múzeumfalu munkatársai előadások, helyszíni bejárás keretében megismerkedhettek a holland szabadtéri múzeum Kiállítási, Oktatási és Fejlesztési Osztályának munkájával, tájékozódhattak a helyi kulturális örökségvédelmi gyakorlatról, illetve a múzeum fiatal felnőtteket megszólító programterveiről, a válsághelyzetek kezelésére vonatkozó stratégiáról. Lehetőségük nyílt arra is, hogy a múzeumi önkéntesség működéséről és az élő interpretáció helyi módszereiről, eszközeiről személyes tapasztalatokat szerezzenek.

A szakmai látogatás talán legfontosabb tanulsága, hogy a holland múzeumokban a múlt mellett a kortárs problémák, az aktuális társadalmi valóság is következetesen jelen van, sokszor állítják párhuzamba a két idősíkot. A fenntarthatóság, a segítséggel élők vagy a nők esélyegyenlősége, a kulturális sokszínűség, a bevándorlás mint téma számos kiállításban, több múzeumban is megjelenik. Fontosnak tartják, hogy a látogatók maguk is alakítói legyenek a kiállításoknak; kíváncsiak gondolataikra, véleményükre.

 A hatnapos szakmai látogatás során a Sóstói Múzeumfalu munkatársai számos jó gyakorlatot ismertek meg, melyeket hazatérve saját intézményükben szeretnének meghonosítani. A hollandiai tapasztalatszerzést az Erasmus+ pályázat keretében elnyert támogatás tette lehetővé.