Rajzolj magadnak egy regényt! – Képregénytáborban kelnek életre a történetek Nyíregyházán
Filctoll, digitális rajztábla és rengeteg fantázia – ezekből épülnek fel a történetek a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár KépregényTárában. Immár ötödik alkalommal rendezik meg a képregényrajzoló tábort, ahol a gyerekek és a fiatalok nemcsak rajzolni tanulnak, hanem saját hőseiket és történeteiket is megalkothatják. A hét során ismert illusztrátorok segítik a munkájukat, a legjobb ötletekből pedig valódi képregény születhet.
Van, akinek egy szuperhős, másnak egy mangafigura, Patriknak pedig egy kissé fukar, mégis szerethető juh adja az első igazi képregény főszereplőjét. A 11 éves nyíregyházi fiú már évek óta rajzol történeteket, és a táborban most új ötletekkel, új technikákkal gazdagíthatja saját világát.
– „Elsős koromban rajzoltam meg az első képregényemet. Képregényeket kezdtem el rajzolni, mert felkeltette az érdeklődésemet, hogy ne csak képeket rajzoljak, hanem legyen egy nagy történet is, amit magamtól találok ki.”
– mesélte Kovács Patrik Kristóf.
Saját világot teremthetnek
A táborban tizenkilenc fiatal dolgozik együtt. Vannak, akik most ismerkednek a képregényrajzolással, mások már több éve visszajárnak. A foglalkozások során nem kész történeteket másolnak, hanem saját szereplőket, saját világot és saját cselekményt építenek fel.
A résztvevők hagyományos rajzeszközökkel és digitális technikával is dolgoznak, így egyszerre ismerkedhetnek meg a klasszikus és a modern képregénykészítés eszközeivel. A hét végére elkészülő alkotásokból képregényfüzet készül, amelyet minden résztvevő hazavihet emlékbe.
A képregénynek ma is van jövője
A tábor vendége volt Szendrei Tibor illusztrátor is, aki közel negyven éve alkot a fantasy és a képregény világában. Több száz könyvborító, képregény és digitális grafika fűződik a nevéhez, munkái magyar és külföldi kiadóknál egyaránt megjelentek.
Szerinte a képregény napjainkban is életképes műfaj.
– „Mindenféleképpen van igény rá. A képregényrajzolók többsége ugyan nem ebből él, inkább szeretetből csinálja, de éppen ez mutatja meg, milyen jó érzés képregényt rajzolni vagy írni.”
Úgy látja, a hagyományos és a digitális technika nem egymás ellenfelei.
– „Hogy valaki papíron vagy digitálisan rajzolja a képregényt, a végeredmény szempontjából talán mindegy is. A képregény mint műfaj megmarad, Nyugat-Európában pedig olyan kultusza van, hogy komoly megélhetést is jelenthet.”
A rajzokon keresztül önmagukat is megmutatják
A tábor vezetője, Kertész Sándor szerint a képregény a fiatalok számára sokkal több egyszerű rajzolásnál: az önkifejezés egyik formája.
– „Úgy gondolják, hogy képekben ki tudják fejezni magukat, és így tudják elmondani az életérzéseiket.”
A történetek gyakran személyes élményekből táplálkoznak.
– „Sokszor napló jellegű a történetmesélés. Behelyettesítik magukat egy szuperhős vagy egy mangahős karakterébe, de valójában a saját élethelyzetüket, a saját problémáikat mesélik el.”
A tábor öt éve működik, és a résztvevők közel fele visszatérő alkotó.
– „Vannak olyanok, akik két-három-négy éve, sőt a kezdetek óta minden nyáron itt vannak. Erre készülnek, és meghatározott elképzelésekkel érkeznek.”
Több mint rajztábor
A résztvevőkre a rajzolás mellett filmvetítések, szakmai bemutatók és nyomdalátogatás is vár. A cél nemcsak az, hogy elkészüljön egy képregény, hanem az is, hogy a fiatalok megértsék, miként válik egy ötletből nyomtatásban is megjelenő történet.
Az ötödik nyíregyházi képregénytábor ismét bizonyítja: a képregény egyszerre művészet, történetmesélés és játék. A legfontosabb pedig talán az, hogy a gyerekek itt nem mások világát rajzolják meg – hanem a sajátjukat.
