Köszöntés, regölés, jóslás - ilyen volt egykor szent István vértanú napja Magyarországon
Karácsony második napja, december 26-a Szent István vértanú ünnepe. A naphoz a magyar nyelvterületen gazdag néphagyomány kapcsolódott, különösen a névnapköszöntés, a regölés és a termésjóslás szokásai.
Ezen a napon a rokonok, szomszédok és ismerősök énekkel, verses köszöntőkkel keresték fel az István nevű férfiakat. A köszöntést sok helyen „istvánozásnak” nevezték. A névnapi jókívánságok egyszerre szolgálták az ünnepelt személy megtisztelését és a közösség összetartozásának erősítését.
Regölés István napján
István napja a dunántúli regölés egyik jeles alkalma volt. A regölők házról házra járva jó termést, egészséget és bőséget kívántak a gazdának, miközben a fiatalokat – jelképesen – összeénekelték. A legények gyakran köcsögdudával, csörgősbottal kísérték éneküket, amelynek mágikus, termékenységvarázsló szerepet tulajdonítottak.
A regölők által énekelt szöveg így hangzott:
Eljöttünk, eljöttünk Szent István szolgái,
Régi szokás szerint, szabad-e megtartani.
Haj regü rejtem, regü, regü, regü rejtem.Amott keletkezik egy zöld pázsit,
Azon legelészik csodaféle szarvas,
Csodaféle szarvasnak ezer ága-boga,
Ezer misegyertya,
Gyulladva gyulladjék,
Soha el ne aludjék,
Hej regü rejtem, regü, regü, regü rejtem.Eljött a szent karácsony bodros szakállával,
Hej, te kicsi csizmám, nem győzlek szalmával!
Megsült a kismalac, érezzük a szagát,
Hozzák ki nekünk a hátulsó combját!Adjon Isten minden jót,
Ha meghalunk, koporsót,
Szekerünkbe kereket,
Csutoránkba feneket,
Szent István napján,
Hadd ihassunk eleget!
István-köszöntés az Ipoly mentén
Az Ipoly vidékén később kialakult szokás volt az István-köszöntő, amelyet elsősorban gyermekek adtak elő. Kelenyén például a fiúgyermekek keresték fel a rokonokat, és rövid, tréfás jókívánságokat mondtak:
Dunában van kis halacska,
Annak neve harcsa.
Az én kedves bácsikámat
Az Istenke megtartsa.Tartsa, tartsa sokáig,
Százesztendős koráig.
Még a Duna vize
Nem ér bokáig.
Az ilyen köszöntők szövegét más névnapokon is használták, az ünnepelt nevéhez igazítva. A néprajzkutatók szerint ezek a köszöntők részben népi eredetűek, részben műköltői vagy félnépi alkotások, amelyek a 18. század második felétől terjedtek el a parasztság körében.
Időjóslás, étkezési szokások
István napját sok helyen egészség- és termésjósló napnak tartották. A hiedelem szerint ha ezen a napon enyhe, napos idő volt, bőséges termést vártak a következő évben. Egyes vidékeken figyelték a szelet és a fagyot is, amelyekből a tél hosszára következtettek.
A vallásos hagyomány szerint ezen a napon is folytatódott a betlehemezés, különösen ott, ahol karácsony első napján még nem járták végig a falut.
Az István-napi asztal bőséges volt: húsleves, disznóhúsból készült főételek, kalács, valamint bor és pálinka került az ünnepi étlapra. A közös étkezés a vendéglátás és a jókívánságok megerősítésének fontos része volt.
