János-napi szokások – mit ünneplünk december 27-én?
December 27-e Szent János apostol és evangélista ünnepe, amelyhez a magyar néphagyományban számos, főként a borhoz és a jókívánságokhoz kapcsolódó szokás kötődik. A János-nap különleges helyet foglal el a karácsonyi ünnepkörben: egyszerre vallási emléknap és közösségi, családi alkalom, amely a következő év egészségét és bőségét hivatott megalapozni.
A János-napi bor jelentősége
A legismertebb János-napi hagyomány a borszentelés. A hiedelem szerint Szent János egy alkalommal mérgezett bort ivott, amely – keresztvetése után – nem ártott neki. Ennek emlékére alakult ki az a szokás, hogy ezen a napon bort szentelnek, amelynek a néphit gyógyító, védelmező erőt tulajdonít.
A megszentelt János-napi bort régen:
- betegség idején adták a családtagoknak,
- az állatok itatáshoz keverték,
- vihar, jégverés vagy rontás ellen használták,
- sőt az új borhoz is öntöttek belőle, hogy az ne romoljon meg.
Koccintás és jókívánságok
A János-nap nem múlhatott el közös koccintás nélkül. Sok vidéken a család vagy a szomszédság együtt emelte poharát, miközben jókívánságokat mondtak egymásnak. A legismertebb köszöntő szerint:
„Igyunk Szent János áldására,
hogy borunk elfogyjon, de bajunk ne legyen.”
A koccintás nemcsak ünnepi gesztus volt, hanem a közösség összetartozását is erősítette.
Névnap és vendégség
Mivel december 27-e János-nap, sok helyen ezen a napon tartották a névnapi vendégségeket is. A János nevű családtagokat, ismerősöket ilyenkor illendő volt felköszönteni, gyakran borral, süteménnyel, kisebb ajándékkal. A hagyomány szerint, aki János-napon vendéget fogad, annak bőséges és szerencsés éve lesz.
Időjóslás és hiedelmek
A János-naphoz időjósló megfigyelések is kapcsolódtak:
- Ha derült az idő, jó bortermést vártak a következő évben.
- Ha szeles, viharos volt, az borbetegségeket vagy gyengébb termést jelezhetett.
- A bor tisztaságából is jósoltak: ha a János-napi bor szép, tiszta maradt, az jó esztendőt ígért.
A hagyományok üzenete ma
Bár a János-napi szokások nagy része ma már inkább jelképes formában él tovább, az ünnep üzenete időtálló. A közös asztal, a koccintás, a jókívánságok és az egymásra figyelés mind olyan értékek, amelyek a mai rohanó világban is fontosak.
A János-nap így nemcsak egy névnap vagy vallási emléknap, hanem az ünnepek utáni elcsendesedés, az összetartozás és az új évre való felkészülés szép hagyománya is.
