Termékenységvarázslás, maskurázás
Farsangi népszokások

A farsangi evés-ivásnak, lármás-táncos felvonulásnak valamikor kettős célja volt. Egyrészt a tél haldoklását ünnepelték, másrészt gonoszűző eljárásokkal a bő termést, termékenységet kívánták biztosítani. A falusi ember erre az időszakra felfüggesztette a közösség által elfogadott rendet, törvényeket. Maskura mögé bújva lehetővé vált, hogy az egyén ki tudjon lépni hétköznapi énjéből. Farsang időszakában megengedték a fonókban az ölelgetést, fogdosást, párosodásra való cselekedeteket, obszcén szövegeket. A farsangi szokások fő ideje a Nyírségben (pl. Biriben) többnyire a húshagyóvasárnap utáni három napra esett, ezért háromfarsang a neve. Húshagyóvasárnap sok húst főztek, fánkot sütöttek, hétfőn, kedden is tyúkot öltek, húslevest főztek hosszúmetélttel, káposztát töltöttek, mert hamvazószerda után megkezdődött a nagyböjt.
A farsangi maskurázás sikere mindenkor a beöltözött legények ügyességétől, leleményességétől, rögtönző képességétől függött. A farsangi mulatságok helyszínei a fonók, tollfosztók, lakodalmak voltak. Szatmárban, Nyírségben különböző zsáneralakokat jelenítettek meg, különösen kedvelt volt, hogy a legények öregasszonyoknak, öregembereknek, koldusoknak, betyároknak, házalóknak, kéményseprőknek, cigánycsaládnak stb. öltöztek be. (Jellemző a férfi-női ruhacsere.) Arcukat belisztezték, bekormozták, harisnyát húztak rá. Igyekeztek mindenhol minél nagyobb riadalmat kelteni. Természetesen a farsangolás helyszínén étellel, itallal kínálták a résztvevőket. A fiatalok farsangi bált, az idősebbek batyusbált rendeztek. A céhes világban a nyíregyházi szűcslegények farsangi felvonulást rendeztek, amely reggelig tartó mulatsággal zárult. Vidékünkön elsősorban a szatmári részen, a Túr mentén volt szokásban a farsangi maszkos alakoskodás. A maskurások első nagy csoportját az állatmaszkok képviselik. Vidékünkön négy különböző fajtája élt: a medve-, kecske-, gólya- és a csikós (lovas) farsangoló.
A farsang utolsó napjához, húshagyókeddhez több olyan szokás is kapcsolódott, amely a pártában maradt lányok kigúnyolását célozta. Ilyen a kongózás, szűzgulyahajtás. Fiatalabb legények, gyerekek kongóval, csengővel, kolomppal nagy zajt csapva végigrohantak az utcákon és a pártába maradt lányok kapuja előtt kiabáltak: „Húshagyó, itt maradt az eladó!”. A szatmári Panyolán ezen a napon az öregebb legények gulyásnak öltöztek, úgy mentek szűzgulyát hajtani. „Kinek van eladó lánya, hajtsa ki a szűzgulyára!” – mondták. A farsang utolsó napján, húshagyókedden bőségesen ebédeltek és vacsoráztak, mivel éjfélkor hat hétre beállt a böjt. Húshagyókon rétest vagy fánkot sütöttek, hogy fás ne legyen a kender. Töltött káposztát, sült húst és kalácsot ettek dúlásig. Éjfél után volt a fogöblítés, amikor a zsírt lemosták a fogukról, természetesen borral.

(Szerző: dr. Bodnár Zsuzsanna, néprajzkutató)

KÜLÖNLEGES KOSZTÜMÖK ÉS ÁLARCOK
Karneválok Velencétől Brazíliáig

A farsang (Fasching) bajor–osztrák eredetű jövevényszó, a böjt napját megelőző éjszaka elnevezése. Olaszoknál, franciáknál, spanyoloknál a karnevál szó jelöli a farsangi időszakot, melynek gyökerei az ókorig nyúlnak vissza. A karnevál az újév kezdetével és a természet újjászületésével függ össze. Legjellemzőbb eseménye az álarcos, jelmezes alakoskodás, amely majdnem minden farsangi szokásban előfordul.

A karnevál vagy más néven farsang mulatozás és népünnepély számos római katolikus országban a nagyböjt előtti utolsó napokban és órákban. Hazánkban a farsangi hagyománykör kezdő időpontja január 6., vízkereszt napja, utolsó napjaként pedig a húsvét előtti negyvenedik nap. Meg kell azonban említenünk, hogy a farsangi időszak első napja a nemzeti és a helyi szokásoktól egyaránt függ. Így Münchenben és Bajorországban a farsang vízkereszt (január 6.) ünnepe után kezdődik, míg Kölnben és a Rajna-vidéken november 11-én 11 óra 11 perckor. Franciaországban a karnevál a hamvazószerda előtti keddre (húshagyókeddre) korlátozódik, valamint a böjt 3. hetének csütörtökjére.
A karneválok közül a legismertebb a velencei, amelyik a 13. századtól vonzza a látogatókat. A különleges kosztümöket, álarcokat felvonultató eseményt ünnepi menetek, táncos elemekkel fűszerezett előadások, több száz zenei és színházi rendezvény jellemzi. A velencei mellett a leglátványosabb az Olaszországban megrendezett viareggiói, centói és ivreai karnevál. Viareggióban a közel 20 méter magas, 40 tonnás papírmasébábok felvonulására kerül sor. A több mint 140 éves fesztiválon a szatírizmusé a főszerep, a figurákkal közismert politikusokat, közéleti szereplőket gúnyolnak ki. Az olaszországi ivreai karnevál leglátványosabb eseménye a híres narancsdobálás. A 19. századi hagyományokkal rendelkező záró program a fesztivál szimbólumának számító szabadságharcot jelképezi.
A riói karnevált (Rio de Janeiró, Brazília) a világ legnagyobb és leglátványosabb fesztiváljának tartják. Két fontos helyszíne: az utca és a hetvenezer nézőt befogadó Sambadrome stadion, ahol ilyenkor a szambaiskolák több ezer táncosa is megmérkőzik. A táncversennyel egy időben számos bált is tartanak.
Az Egyesült Államokban a legfényesebb karnevált New Orleansban tartják. Időszaka vízkereszttől kezdődik, „zsíros kedden” éri el a csúcspontját, ekkor minden háznál felhasználják a maradék zsiradékot a böjt előtt. Nem is gondolnánk, hogy a horvátországi Rijekában is több mint százéves múltra tekint vissza a karnevál. Az esemény a környék gazdag népi hagyományait és a velencei, osztrák polgári miliő újkori karneváli tradícióit ötvözi. Az ijesztő maszkokkal a gonosz szellemeket űzik el, s megidézik a tavaszt. A kölni farsangot a helybeliek ötödik évszaknak nevezik. A karnevál során a város utcáit maskarás-jelmezes felvonulók tömegei lepik el, s egymást érik a parádés bálok. A francia Riviérán virágparádé, koncertek, látványos tűzijátékok várják a mulatni vágyókat. A nizzai virágkarnevál mellett a mentoni citromfesztivál is vonzza a turistákat, ahol közel 150 tonna citromból készült kompozíciók varázsolják el a látogatókat. A dél-franciaországi kisvárosban, Mandelieu-La Napoulében mimózafesztivált rendeznek. A helybeliek karnevál keretében ünneplik az illatozó mimóza virágba borulását.
Hazánkban több ezren látogatnak el Mohácsra, hogy megtekintsék a busójárást, a magyarországi (sokác) farsangi szokások közül az egyik legismertebb, legnépszerűbb eseményt. A böjti időszakot megelőző hat napig tartó mulatság az idén február 4–9-éig tart. A felnőttek farsangja régen farsangvasárnapon kezdődött, és húshagyókedden fejeződött be. A 18-19. században még tiltott szokásokat a 20. században élesztették újjá. A busó öltözete a szőrével kifordított rövid bunda, a szalmával kitömött gatya, derekuknál borjúkötéllel megkötve, rajta tehénkolomp, lábukon gyapjúharisnya és bocskor. A busók legfontosabb kelléke a busó maszk, amely fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett, birkabőr csuklyás álarc. Az állatmaszkok közül a leggyakoribb a bika, disznó, de jelentősek a szintén fából faragott torz emberi arcok. A balkáni eredetű szokásban a tél haldoklását, a hajdani termékenységvarázsló szertartás nyomait fedezhetjük fel, amely nagy zajkeltéssel jár.

(Szerző: dr. Bodnár Zsuzsanna, néprajzkutató)