Sok fiatal nyaralását teszi az idén is felejthetetlenné a Móricz Zsigmond Színház két mûvésze, Munkácsi Anita és Nagyidai Gergõ. (Megjelent a Nyíregyházi Napló 2018. július 27-i számában.)

Szinte egész nyáron úton vannak: áldásos munkájukat az ország egyik pontján lévõ tábor zárása után egy másikban folytatják. Ami közös ezekben a helyekben, hogy tartalmas, élménydús programokat nyújtanak kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

– Most van egy kis szünetünk, hogy fellélegezzünk – meséli Anita. – Különösen Gergõ mögött van kemény idõszak, hiszen négy táborozáson van túl. Elõször a szülõvárosában, Cegléden szerveztünk és tartottunk foglalkozásokat a Hátsó Színpad Alapítvány jóvoltából sajátos nevelési igényû gyermekeknek. Ezután Gergõ a TÁMOP program keretében Tisza­vasváriban üdültetett hátrányos helyzetû gyermekeket, majd a ZEN-élünk Egyesület szervezésében egy leveleki táboroztatás következett. Most fejeztük be a napokban a már több mint tíz év óta Máriapócson tartott színjátszótábort, aminek Vona Éva a megálmodója. Az idén hetvenen jöttek el, akikkel éjszaka is együtt voltunk. Ahogyan tavaly, most is köztük volt Gergõ és a kollégánk, Urmai Gábor egyik lánya. Van a gyermekek között tízéves éppúgy, mint tizennyolc, akik nemcsak Magyarország különbözõ területeirõl érkeznek ide, de a határainkon túlról is. Társulatunk tagjai közül csoportot vezetett most rajtunk kívül Dézsi Darinka, Kosik Anita, Urmai Gábor és Vámosi Máté is. Nagyon keményen dolgoztak a csapatok, hogy be tudjanak mutatni egy-egy darabot.

A kutya nem repül

Mint Gergõ elmondta, a munkával teli hónapok után készülnek egy nagy utazásra, amit szokásos módon Anita szervez. Ezúttal Montenegrót jelölték meg célul, ahová velük tart a kolléganõjük, Horváth Margit is kislányával, Borókával együtt, aki a keresztgyermekük. Immár második alkalommal nyaralnak közösen. Két éve a görögországi Kefalónián töltöttek szép napokat, most pedig a montenegrói tengerpart mentén béreltek egy apartmant. Repülõvel utaznak, így aztán nagyon fájó szívvel, de a kutyájukat itthon kell hagyniuk Gergõ szüleinél, pedig Mangó életének több mint tíz éve alatt ez nagyon ritkán fordult elõ. Színészünk lánytestvére a családjával hazajön hamarosan Tirolból, Cegléden találkoznak velük. Ezt követõen az újfe­hértói színjátszókörrel mutatnak be egy elõadást, aminek Gergõ a rendezõje, Anita pedig az õ asszisztense.

A Hamupipõkétõl A manóig

– Mind a kettõnkre nagyszerû feladatok várnak a színházban az új évad során – veszi át a szót Anita.

– Elõször Zsótér Sándor rendezésében lépek színre a Gyilkosság meghirdetve címû krimiben, ami nagyon érdekesnek ígérkezik, már csak azért is, mert szokatlanul sok színésznõ játszik az elõadásban. Februárban mutatjuk be a Hamupipõkét, aminek a címszereplõje leszek. A mindenki által ismert történetet ezúttal kicsit másként meséljük el. Nagy örömömre énekelni is fogok benne. Gergõre elõször Shakespeare Macbeth-je „vár”, amit a Balfácánt vacsorára! címû bohózat követ Verebes István rendezésében. Egy remek mai író, Dragomán György Kalucsni címû darabjában játszik ezután, premierjeinek sorát pedig Csehov A manó címû mûve zárja, amelynek rendezõje Tasnádi Csaba.

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)