És ez mind így volt! – Szórakoztató kulisszatitkok és folklór történetek a VIDOR-on

Nagy sikert aratott a VIDOR Fesztivál keretében az „És ez mind így volt!” című különleges produkció. A Dante Közösségi Alkotótér sajátos hangulatú előadásában Göttinger Pál és vendégművésze, Király Attila kendőzetlen őszinteséggel és rengeteg humorral tárták a közönség elé a kulisszák mögötti színházi világ elhallgatott, pikáns és igaz történeteit. A Szindbád Szabadtéri Pódiumszínpadon bemutatott darab a stand-up és a színháztörténeti kalandozás határát súrolva bizonyította be, hogy a legfurcsább színpadi bakikból és rémtörténetekből születnek a legfelejthetetlenebb közös pillanatok.

Humor, folklór, történetek a színfalak mögül

Humorral töltve ismerhették meg a színházi kulisszatitkokat a nézők a Szinbádban, ahová az „És ez mind így volt!" című szórakoztató előadást hozták el a VIDOR keretében. Göttinger Pál, az előadás rendezője és egyik szereplője elmondta: ez egy valós színházi történeteken, bakikon, szövegtévesztéseken és kulisszatitkokon alapuló szórakoztató előadás. A koncepció lényege a szigorúan névvel történő mesélés, vagyis valódi színészek, rendezők és igazgatók valós, megtörtént eseteit tárják a nézők elé. Az „És ez mind így volt!" formátumát tekintve egy történetmesélős színházi előadás, nem pedig egy hagyományos, megírt színdarab, de nem is egy kötetlen talkshow vagy interjús beszélgetés.

– Végül is azt se mondanám, hogy ez egy darab, valójában dől belőlünk a szó, s az ötlet onnan jött, hogy egyébként is ezt csináljuk. Tehát ez a színész büfék világa. S a színházi történet mesélésnek van egy hagyománytisztelő természete, hiszen régi nagyjainkról szólnak ezek a történetek. Van egy érdekes folklór története, hiszen ezek a történetek nem igazak: valaki mesélte valakinek, aki mesélte valakinek, és mindenki kicsit színezett rajta, míg végül kiadta magát az a történet, amit mesélni szokás. Játszottuk már szakmai közönségnek, és szórakoztató volt látni, hogy ismerték a sztorikat, csak valahogy máshogy. Van egy színész technikai része is, mivel felépíteni egy sztorit, poénig elhajtani és újra mesélni, sokszor, tulajdonképpen szakmai ügy

– fogalmazott a rendező.

Mindig új és változatos

A produkció a budai Dante Közösségi Alkotótér saját fejlesztésű, formabontó előadása. Az alkotók abból az alapvetésből indultak ki, hogy a színházi sztorizás egyidős magával a színházzal. Összegyűjtötték a szakma „gyalázatos", eddig elhallgatott, de elképesztően vicces és szívbemarkoló történeteit. A darab különlegessége, hogy a fix váz ellenére minden alkalommal változik, mivel a különböző városokban más-más vendégművész érkezik a házigazda mellé – a VIDOR Fesztiválon például Király Attila hozta el a saját színházi rémtörténeteit. 

– A szerkesztés az tulajdonképpen szabad, tehát eszünkbe jut valami, amiről eszünkbe jut valami. Az elején még felkészültünk, csináltunk hozzá anyagot, kutatómunkát végeztünk, de már tudjuk úgy csinálni, hogy egyik dologról eszünkbe jut a másik, és máris próbájuk felidézni, hogyan csináljuk úgy, hogy ne csak disznóság legyen benne

– mondta Göttinger Pál, majd hozzátette: már az előző évadban is sikerrel ment végig az előadás. A színész úgy látja, tetszik a közönségnek, hogy része az előadásnak a karcos hangvétel, valamint a kiszínezett, érezhetően nem teljesen valós történetek.