Csehov klasszikus – Szervét Tibor rendezésében készül a Három nővér

Megtartották Csehov Három nővér című művének olvasópróbáját a Móricz Zsigmond Színházban. Az előadást a Jászai Mari-díjas Szervét Tibor rendezi, aki korábban színészként is játszott benne. A történetet, amely az emberi vágyakról és az elmulasztott lehetőségekről szól, november 21-én láthatja először a nyíregyházi közönség.

„Nagyon örülök, hogy Csehov klasszikust csinálunk, a leghíresebb művét – mondhatjuk így –, és nagyon örülök annak, hogy sikerült ehhez megnyernünk egy általam nagyon nagy tudású és nagyon tapasztalt színházi embernek gondolt művészt, alkotóművészt Szervét Tibor személyében.”

Ezekkel a szavakkal köszöntötte Horváth Illés művészeti vezető a Móricz Zsigmond Színház társulatát azon az olvasópróbán, amelyen megkezdték Csehov klasszikusa, a Három nővér próbáit Szervét Tibor rendezésében.

„Csehov élő embereket írt meg, nem tragédiát”

A Jászai Mari-díjas színész korábban Versinyin szerepét alakította, most pedig rendezőként tér vissza az időtálló darabhoz. Mint mondta, egészen más feladat így dolgozni Csehov művén, most értette meg igazán, mennyire összetett ez a mű. A rendező szerint Olga, Mása és Irina története nem szomorú dráma, hanem az életről szól. Csehov élő embereket írt meg, nem tragédiát.

„Őszintén remélem, hogy a mi előadásunk nem lesz szomorú és unalmas, mert ha nagyon mélyen megismerkedik az ember ezzel az anyaggal, akkor rá kell jönni, hogy ez nagyon élő, élő embereket írt. Csehov maga írja egy levelében, hogy „nem azért írtam, hogy ezen sírjanak, azért írtam, hogy rájöjjünk, hogy mi unalmasan és rosszul élünk”. De ez egy más dolog. Tehát, az élettel foglalkozott, az általam látott, sőt az általam Versinyinként szerepelt előadások, azok nem az élettel foglalkoztak, hanem a drámával”

– nyilatkozta a színész, rendező, érdemes és kiváló művész.

Ma is aktuális

A Három nővér Csehov egyik legérzékenyebb műve, amely az emberi vágyakról, az elmulasztott lehetőségekről és az idő múlásáról szól. A főszereplők vidéken élnek, és arról álmodnak, hogy visszatérhetnek a városba, ahol szerintük boldogabb élet vár rájuk. A darab megmutatja, hogyan halványulnak el az álmok, és miként veszi el a hétköznapi élet a reményt. Szervét Tibor rendező szerint a történet ma is aktuális, mert az emberek ma is hajlamosak elzárkózni egymástól, akárcsak a száz évvel ezelőtti szereplők.

A szereplők mi magunk vagyunk

Nemcsak a vágyakról szól, hanem arról is, milyen nehéz igazán odafigyelni egymásra a mindennapokban – fogalmazott.

„Meghal egy fiatalember a színdarab legvégén egy párbajban, de se előtte, se utána, se az odavezető úton, tulajdonképpen senki nem foglalkozik se ő vele, se normális értelemben a saját környezetével, olyan erősen – ahogy egyébként mi magunk, hajlamosak vagyunk – van mindenki befordulva a saját elintéznivalóiba, vágyaiba, hogy abból alig lát ki. Szokták mondani, hogy a csehovi szereplők elbeszélnek egymás mellett. Én nem így látom. Csak annyira, mint ahogy mi mind.”

Figyeljünk oda egymásra

– Mindenki annyira el van merülve a saját dolgaiban, hogy abból alig lát ki. Ha az előadás segít ráébredni, mennyire fontos odafigyelni egymásra, akkor már nyertünk

– mondta a rendező. Hozzátette, Csehov nem azért írta a darabot, hogy sírjunk rajta, hanem azért, hogy a nézők felismerjék benne önmagukat, ez pedig a rendezés egyik legnagyobb feladata lesz. A bemutatót november 21-én láthatja a közönség a Krúdy Kamarában.