Mindenkinek van legalább egy kedves története Szálkai Pálról. A közösségi portált elárasztották a hozzászólások, amikor megjelent halálának híre. Legendás volt sportszeretetéről, volt, hogy munka közben megállt autóbuszával a stadion előtt, hogy beszaladjon megnézni, hogy állnak kedvencei. A város 2014-ben Inczédy György Életmű-díjjal ismerte el munkáját, tevékenységét. Sokan búcsúztak ma tőle, a Nyíregyháza Spartacus nagy családja is egyik fontos tagját veszítette el. A klub vezetői, tagjai, játékosai is utolsó útjára kísérték Pali bácsit, szurkolótársa, Szabó Lajos egy búcsúlevelet írt.

„Pali! Emlékszel, annak idején az ötvenes évekre? Az Építők pályán felesküdtünk egy páran, hogy a városért, a csapatért, a Szpariért élünk mindhalálig... Mostanra egyedül maradtam abból a generációból. Már csak örök emlék, hogy az ország szinte összes pályáját bejártuk. Amikor a Csepel ellen hátrányból nyertünk, azt mondtad, csenjük el a labdát. Elcsentük. Amikor Debrecenben 4–1-re nyertünk, a hazai öltöző ablakából kiabáltuk, hogy Hajrá Szpari! Vagy amikor Szolnokon azt hitték, megjött a Vasas, melynek komoly szurkolótábora volt, és megdöbbentek, hogy nyíregyházi szurkolók kísérték el a csapatukat ilyen sokan...
Amikor tavaly nyáron tüntettünk a Szpari mellett, azt mondtuk „Mindent elvettek tőlünk”. A töretlen rajongásunkat a városért és a piros-kék színért azonban nem lehetett. Nézem otthon a képeket, és úgy beszélek hozzád, mintha itt lennél. Mert itt maradsz velem, a szívemben.
Egyet megígérek neked barátom: még nagyobb hanggal fogom kiabálni, hogy Hajrá Szpari, Hajrá Nyíregyháza! Te pedig drága Pali úgy fújd a kürtöt odafent, hogy nyíljon ketté az égbolt, lássák az angyalok, mit tudnak a nyíregyházi szurkolók!
Palikám! A csillagok sosem hunynak ki, Te is ott ragyogsz majd fenn az égen örökké. Minden jót barátom, most be kell fejeznem, mert tudod, még sok a dolgunk: meg kell nyerni az NB III-at, majd az NB II-t. Aztán majd meglátjuk, nekem mennyit engednek idelent, utána megyek én is hozzátok, szparistákhoz! Isten veled barátom!

Szabó Lajos”

D. L.