A Szent Miklós-székesegyház falai benépesültek a szentek embernagyságú figuráival. A felső szinten, a karzatok felett vagy épp a mennyezeten teljes kidolgozottságukban már korábban, a főhajót körülvevő falakon pedig mostantól sorakoznak vértanúk, apostolok, szentek, magyar szentek, evangélisták, oszlopon élő remeték, az Istenszülő és Krisztus.

Gazdag ikonográfiai program elevenedik meg a földtől az ég felé vezető falfestményeken. A nagy felületeken Jézus életének jelenetei láthatók: vízkereszt, Úrszínváltozás, Jézus születése, kánai menyegző. A szentélyben az utolsó vacsora szereplői láthatók. A festményekbe komponált feliratok nemcsak az ábrázolt alak nevét mutatják, hanem tanítást is adnak egy-egy evangéliumi szakasszal, idézettel, krisztusi szóval. A feliratok mellett érdemes a festmények részleteire, lágy színeire, aranyozására, kidolgozottságára, stílusára is figyelni. Az összkép erőteljes hatást gyakorolhat egy szertartáson a hívőre vagy a szertartások között érkező látogatóra.

A szolgálatot teljesítő pap különös ajándékként kapta meg ebben a székesegyházban azt a látványt, mely csupán az oltár melletti szolgálat által lehet az övé: az oltárt körülölelő, négy lábon álló baldachinos cibórium nyitott közepén föntről az Istenszülő a jellel, Jézus Krisztussal néz le rá.

A festést egy művészcsapat és vezetőjükkel, Seres Tamás festő-restaurátorral végezte el a jelentős munkát.

A Szent Miklós-székesegyház festése hivatalosan is befejeződött. A nagy főpapot ábrázoló, a szentélyben található falfestményre maga Szocska Ábel püspök írta fel az utolsó, ICXC, azaz Jézus Krisztus feliratot.

forrás: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye