Amiről az utcák mesélnek... - Sóstógyógyfürdő nőii szobrai 3.

Az Írisz Hotel udvarán, Sóstógyógyfürdőn egy érdekes művészeti alkotás látható. Hogyan került ide? Ki készítette? Most megválaszoljuk a "Fekvő nő" történetét.  

Volt egyszer egy Mezőgazdasági Gépgyártó- és Szolgáltató Vállalat, röviden MEZŐGÉP, korábbi nevén Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat. A Nyíregyházi Mezõgép 1981-ben szocialista szerződést kötött Szigeti Magdával és férjével, Bottos Gerővel. Akkor mindketten fiatal képzőművészek voltak, Budapesten éltek. Szigeti 1979-ben egyik résztvevője volt a nemzetközi érem művészeti alkotótelepnek Sóstón. A MEZŐGÉP ösztöndíjat biztosított számukra, a művészek pedig vállalták, hogy

„a vállalat életét, tevékenységét tükröző alkotásokkal, továbbá kiállítások és előadások tartásával hozzájárulnak a vállalati dolgozók ízlésvilágának formálásához, a környezet esztétikai értékeinek gyarapításához”.

Már 1980-ban kiállítással mutatkoztak be a vállalat sóstói üdülőjében, amelyet sorra követett a többi, s nemcsak Nyíregyházán, hanem a vidéki gyáregységekben is. „A művészeti alkotások kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy azok szocialista értéket képviseljenek és az ízlésfejlesztést szolgálják”. A kapcsolat a MEZÕGÉP és a képzőművész házaspár között 1986-ban ért a tetőfokára, amikor a vállalat sóstói üdülője elött leleplezték Szigeti Magda „Fekvő nő” című alkotását, majd később az udvaron Bottos Gerő díszkútját. A Művészeti Lektorátus is véleményezte a művet, amelynek hivatalos neve: „Fekvő nő”, de több helyen „Nyugalom” névvel illették, így ma mindkét elnevezése él a szobornak.

E nagy múltú vállalat vég­napjai 1993 tavaszán következtek el, amikor megkezdődött a két évig tartó felszámolása. Közben árverésre hirdették meg az 1975-ben átadott sóstói üdülőjét is, amelyet egy magáncég vásárolt meg. Az átalakított épület továbbra is a vendéglátás céljait szolgálja, amely korábban a vasas dolgozók kikapcsolódását biztosította, jelenleg Írisz Hotel néven fogadja a vendégeket, akik közül ma már bizonyára senki nem gondol arra a szobrot látván, amit az átadása után fogalmaztak meg az üzemi lapban: „A nemes anyag vakító fehérséggel dicséri egy törékeny asszony alkotóerejét, elszántságát, gigászi harcát az anyaggal”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)