Amiről az utcák mesélnek... - Sóstógyógyfürdő női szobrai 8.

A városrész női szobrait bemutató sorozatunk elérkezett az utolsó részéhez. Körbejártuk az alkotásokat, felidéztük történetüket, s ahol lehetett, idéztük a róluk szóló kritikákat. Így teszünk az utolsó alkotással is, amelyet a Sóstói Szivárvány Idősek Otthonának az udvarán fedezhetünk fel a Tölgyes utcában.

G. Fekete Géza (1906–1976) szobrászművésznek közel húsz alkotását állították fel valamely településünk közterületén. Ebből kettő városunkban található. Még a pályája elején faragta mészkőbe Benczúr Gyula alakját, amely a szobrász első jelentős köztéri alkotása, 1942-ben leplezték le. Míg életének utolsó szakaszában, a halála előtt öt évvel készítette ezt az ülő asszonyt ábrázoló, szintén mészkőbe faragott szobrát, amelyet 1971. szeptember 29-én helyeztek el.

A többször is idézett Koroknay Gyula művészettörténész összehasonlította a két szobrot.

„Mint a Benczúr-szobornál, itt is megfigyelhetjük a tömörséget, s a felületek sima eleganciáját. Mindkettő erőteljes alak, s inkább statikusak, szemlélődőek. A különbségek is könnyen feltűnnek, ami nem is annyira az álló, ülő helyzetben nyilvánul meg, hanem a lelki beállításban. Benczúr természeténél fogva optimista, s töretlen, s ez a nőalak viszont már elfáradt, s mindent lehet mondani róla, csak ezt nem, hogy vidám érzéseket ébreszt. A szociális otthonnak – úgy néz ki – ő a legszomorúbb lakója, pedig az ottaniak véleménye szerint ez a kőasszony nagyon fiatal. Nem is a szoborban van a hiba, meggyőző a tartás, kifejező a kézmozdulat és G. Fekete elgondolására jellemző helyre került ez a műve, aki szívesen helyezi modern épületek elé szobrait, hanem az intézmény és a mű harmóniájának hiányában”.

Valóban, ha közelebbről tekintjük meg a kőszobor arcát, egy fiatal asszony tekint vissza ránk, és ebből a szempontból tényleg nincs meg a harmónia az intézmény lakói és a mű között. Azonban szomorúnak nem mondanám, számomra inkább nyugalmat áraszt, talán egy jóleső munka utáni megpihenést. De ezt ki-ki döntse el maga, amikor egy sóstói séta során felkeresi ezt a szobrot is.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)