Talán többen emlékeznek még arra a víztároló medencére, amelyet a Hősök szobra elött építettek, s amely ezen a családi archívum mélyéről elkerült fényképen is látható. A létesítéséről a Nyírvidék Szabolcsi Hírlap 1944. március 23-án megjelent számában olvashatunk.

A rövid híradásból kiderül, hogy a város a légvédelem vízszükségletének biztosítására két, egyenként ötszáz köbméteres víztározó építését határozta el. Az egyiket a képen is látható Hősök szobra elött, míg a másikat a Hatzel téren építették meg. Az előbbinél arra is figyeltek, hogy a szobor tükörképe a víz felszínére vetüljön. Mindkét víztárolóba a vizet szivattyúzással biztosították. A Magyar Nép 1948. március 7-i számában pedig már ennek az igénynek adtak hangot a Hatzel téri víztárolóval kapcsolatban: „Fásítani kellene azt a kopár, kietlen homoktengert, melynek közepén a háború céljára készült víztartó medence éktelenkedik”.

A Kelet-Magyarország napilap Böki kartársa több alkalommal hívta fel a „város szépségfelelőseinek” a figyelmét az akkor Beloiannisz téri betonmedence siralmas állapotára, azonban „eddig újságpapírra kiáltott szava pusztába kiáltott szó maradt”. Ezért 1961 áprilisában azt jelentette be, hogy tollát meszelőre cseréli: „Kifundálta hát, hogy vékonyka tolla helyett jókora meszelőt ragad, s azzal rója a betonra méteres betűkkel: «Műemlék!» Vagy az is annyit ér majd, mintha az eget meszelné fehérre...?” Szintén 1961-ben egy rövid hírben tudósítottak arról, hogy rendezik a teret, valószínűleg ekkor temették be a víztározót is.

A Hatzel téri víztárolót sem kellett eredeti céljának megfelelően hasznosítani, hiszen erre a területre sem hullott gyújtóbomba, viszont békeidőben az alvégesi fiúk vették birtokukba és fürdési célra hasznosították. Van, aki még arra is emlékszik, hogy a közeli Három Rózsa nevű műintézményben öltözködési lehetőséget is biztosítottak a számukra. Néha még esti fürdőzésre is igénybe vették, amíg a társával együtt be nem temették ezt is.

(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)