Amiről az utcák mesélnek... - Lapok a 120 éves kisvasút történetéből 2.

Az ártéri vasút építésében érdekelt települések eldöntötték, hogy azt a saját erejükből fogják megvalósítani, így látták biztosíthatónak, hogy azt az érdekeiknek megfelelően üzemeltessék. El is fogadták a hozzájárulás mértéket, mely szerint Nyíregyháza 200 000, Kótaj 15 000, Buj 30 000, Ibrány 96 000, Nagyhalász 40 000, Dombrád 120 000 koronát fordít erre a célra. Ehhez adódott még a megyétől 160 000, a maradék 300 000 koronát pedig kormánytámogatásból és magánrészvényesektől remélték.

Szesztay László tervezőmérnök 1904. május 18-án megkezdte a vasút nyomjelzési munkálatait. Iránya a nyíregyházi szakaszon „a népkert keleti oldala mentén, aztán a Széchenyi úton, Széchenyi (ma Országzászló) téren, Városház (Zrínyi Ilona) utcán, Városház (Kossuth) téren, Vármegyeház (Hősök) téren, és a Kossuth utcán keresztül a Sóstói útra, innen kezdve az Ószőlő végéig magán az úton, onnan tovább bent az erdőben a kocsiúttal párhuzamosan a csapi vasútvonalig, amelyet átszelve, az államvasúti vonal mentén halad a Sóstó állomásig, honnan a Sóstóra kanyarodik”. Szárnyvonalakat terveztek a dohánybeváltó hivatalba és a közraktárokhoz, valamint Sóstón a szőlőtelepre. Kádár Gusztáv kereskedelemügyi miniszteri műszaki tanácsos vezetésével, 1904. szeptember 14-15-én az 51 km és 760 m hosszú fővonal közigazgatási bejárását is megtartották.

A vasút végrehajtó bizottsága 1905 februárjában még egy küldöttséggel tisztelgett a fővárosban a Honvédelmi, a Pénzügy- és a Kereskedelemügyi Minisztériumban, amelynek köszönhetően sikerült az állami támogatást elnyerniük. Egy sikertelen árlejtés után végül Propper Samu építési vállalkozó módosított ajánlatát fogadták el, és nyár elején hozzá is kezdtek az építkezési munkálatokhoz. Szeptembertől már az anyagokat szállító vonatok közlekedtetését is engedélyezték.

Nyíregyházavidéki Kisvasutak névvel október 11-én megalakult az épülő vasút részvénytársasága, amelynek tagjai örömmel vették tudomásul, hogy december 20-án megtörtént a vonal műtanrendőri bejárása, majd másnap átadták a teherforgalomnak.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)