Amiről az utcák mesélnek - 120 éve leplezték le Bessenyei szobrát 1.
Hosszú idő telt el addig, amíg ez a mondat elhangozhatott Bessenyei György szobrának az avatóünnepségén, 1899. május 9-én. Kovács István törvényszéki bíró tíz évvel korábban, a vármegye 1889. október 8-ai közgyűlésén indítványozta, hogy állítsanak emléket a megye nagy szülöttének.
Javaslatát azzal indokolta, hogy „Bessenyei Györgynek, ki a magyar irodalom újjászületése történetének a múlt század közepén első rangú tényezője volt, semmi jel nem hirdeti dicsőségét s örökíti emlékét itt Szabolcs vármegyében, hol született”. A megye vezetői a kezdeményezés mellé álltak és gyűjtést hirdettek az ércszoborra.
Még a Budapesten tevékenykedő Szabolcs megyei Kör is akciót szervezett a szobor javára: Vietórisz József elnök javaslatára elhatározták, hogy hangversenyt és felolvasást szerveznek „e nemes cél megvalósítására”. A pénz azonban csak lassan csordogált, így 1894 tavaszán törvényhatósági határozatba foglalták, hogy a szobrot mindenféleképpen felállítják a vármegyeház előtti téren, lehetőleg a millenniumi ünnepségsorozat részeként.
Újra gyűjtést hirdettek és az 1895-ben kiírt pályázatra az év végéig 16 pályamunka érkezett. Ekkor derült ki, hogy nincs hiteles ábrázolás a testőríróról, mert a képről, amiről azt hitték, hogy Bessenyeiről készítették, az a szintén bécsi gárdista Czirjék Mihály arcképe volt. A kilencfős bírálóbizottságba hat fővárosi művész mellé Kovács Istvánt, Jósa Andrást és Mikecz János alispánt delegálta a megye. A zsűri 1896. január 20-án tartott ülésén Kallós Ede pályaművét ítélte megvalósításra méltónak, míg díjazták Holló Barnabás és Donáth Gyula pályaterveit is.
A tervezett millenniumi leleplezés azonban elmaradt. A művésszel a szerződést csak 1897-ben kötötték meg, ekkor az alapozási munkálatokhoz is hozzáfogtak, míg Kallós a háromméteres mintával 1898 tavaszára lett készen. A nyár folyamán ércbe is öntötték Bessenyei alakját, azonban az októberre tervezett leleplezést Erzsébet királyné halála miatt a következő évi tavaszi közgyűlésre halasztották.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
