Nagy Benedek szobrászmûvész 2001-ben leleplezett alkotásán Petrikovics János alakja is felfedezhetõ. A település földesura és a szarvasi csizmadiamester kézfogásának elõzménye volt, amikor gróf Károlyi Ferenc Szarvason járva több gazdával találkozott, akiknek elõadta betelepítési tervét. Többek között szabad vallásgyakorlatot is ígért az evangélikus hitû gazdáknak, akik közakarattal Petrikovics Jánost küldték el a grófhoz Nagykárolyba a részletek tisztázására. A köztiszteletnek örvendõ Petrikovics felvidéki eredetû családja még Trencsényben kapott nemességet, majd Nyitrából költözött a jobb élet reményében Szarvasra. A „nemesgazda” elõbb személyesen is meggyõzõdött a betelepítendõ birtokról, mielõtt 1753 májusában, Károlyban átvette azt a pátenslevelet, amely a jövendõ lakosoknak tett ígéreteket tartalmazta.

„Ez az egyszerû, tanulatlan ember olyan szervezõ erõrõl tesz tanúbizonyságot, aminõvel nem igen találkozunk még egyszer városunk történelmében. Fut, fárad és agitál; közvetít Harruckern (Szarvas földesura) és Károlyi között. Ékes szóval magyarázza a pátenslevél elõnyeit, s úgy tesz-vesz, mintha legalább is anyagi érdekei fûzõdnének az elhagyott nyíregyházi tanyák benépesítéséhez.” Hála az õ agitálásának, többen is útra kelnek, akik majd Nyíregyháza betelepítõi lesznek.

Gróf Károlyi Ferenc telekkel, házzal és földdel honorálta mindazon fáradozásait, amelyet a betelepítés érdekében tett. A kései utódok pedig 1966-ban, Hársfalvi Péter történész javaslatára utcát neveztek el róla. A kertvárosi Dugonics utcából nyíló kis utca így ma is méltán õrzi a várostelepítõ õsök egyik kiváló alakjának, Petrikovics Jánosnak az emlékét.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész

Megjelent a Nyíregyházi Napló 2013.11.22-i számában.