A jósavárosi görögkatolikus templom - Harang, kettős kereszt

Kulcsár Attila Ybl-díjas építész modern épületeket bemutató sorozatának következő darabja a jósavárosi görögkatolikus templomról szól.

Az egyházi építészet mindig is populáris és szakrális akart lenni, mert a halandó ember és az Örökkévaló közötti kommunikáció fóruma. Az építők mindig különleges, Istennek tetsző házat akartak emelni, az alkalomhoz és a funkciójához illőt, az ókortól a jelenkorig. Így aztán a templomok legtöbbször épületszobrok, műalkotások, a települések ikonikus épületei. Így volt ez a historikus korszakokban, és aki ma fog bele templomépítésbe, a modern kor eszközeivel is meg kell felelni ennek a kihívásnak. Az nem megoldás, hogy anakronisztikus másolata szülessen a régieknek.

Kifelejtették a templomokat

A szocialista társadalom ideológiájától idegen volt a vallás, de a liberalizmus szekularizációja is az önmegvalósítást hirdeti. A templomok kimaradtak a városfejlesztések programjából. A legnépesebb lakótelep, a Jósaváros is templom nélkül lett kész. Készültek üzletek, gyermekintézmények, szolgáltatóházak, csak a templomok maradtak el. Városunkban a görögkatolikus egyház gondolt először idős híveire, és a lakótelep szegélyén templomot épített számukra. Tervezésére a magyar egyházi építészet egyik legnagyobb alakját, Török Ferenc műegyetemi tanárt kérte fel, aki több kortárs templomot tervezett – görögkatolikusokat is – és a Magyar Szentek Templomát, amely a meghiúsult Budapesti Világkiállítás szakrális központja lett volna.

Mindennek helye van

A görögkatolikusság ápolja a legkövetkezetesebben a korakeresztény hagyományt, a bizánci liturgiát, vagy inkább rítust. A bizánci eredetű vallás a történelmi Magyarország északkeleti részén terjedt el, legközelebbi központja Munkácson volt. De a trianoni béke után a román és ukrán ortodox egyházak beolvasztó törekvései elől a görögkatolikusok bemenekültek a magyar határok mögé, és 1912-ben létrejött a magyar püspökség, előbb debreceni székhellyel, majd Hajdúdorogon, ahol legnagyobb létszámú volt a gyülekezet. Azóta híveinek száma fokozatosan növekszik. Szertartásaik magyar nyelven folytak már akkor is, amikor a római katolikus mise még latinul. Ez a kis egyháztörténeti kitérő azért is fontos, mert turistáinknak nyugati városnéző útjaink során, nem sokszor van alkalmuk betérni görögkatolikus templomba, és ha a más felekezethez tartozók belépnek egy ilyen szertartási térbe, tele vannak kérdőjelekkel, mert mindennek meghatározott helye, elrendezése van, a korakereszténység bizánci hagyományai szerint.

Komplex műalkotás

Templomaik centrálisak, kupolával fedettek, szentélyük keletre tájolt, és képállvány, más néven ikonosztáz választja el a hajótól. A szentélybe nő nem mehet be, csak a szertartást celebráló pap és segítői. Az ikonosztáz három ajtóval kapcsolódik a szentélyhez, melynek állványszerkezetét vízszintes párkányok és bordák tagolják, és szigorú rendben sorakoznak rajta az ikonok: az Istenszülő, a Krisztus Pantokrátor, az áldást osztó Krisztus a szentírással a kezében, majd apostolok, pátriárkák, evangélisták, próféták és egyéb szentek, néha 48 kép is több sorban. A középső, királyi ajtó felett az utolsó vacsora képe a kötelező ábrázolás. A szentélyben baldachin alatt áll az oltár, az ikonosztáz előtt az ambó – egy pódium a szentírással –, ahol a pap az evangéliumot felolvassa. A centrális felmagasodása acélpilléreken áll, de tértoldataival mégis lineáris szervezésű. A templomtér nincs túldíszítve, ennek ellenére komplex műalkotás. Az ikonosztáz hierarchikus képeit Sallai Géza festette. Jól érvényesülnek a fehér falak között.

Elkülönül a paneltől

A templom tömege tetőidomaival, bontott tömegével alapvetően elkülönül a lakótelep doboz-házaitól. A nagy­ipari előregyártás helyett téglából, a hívek kétkezi munkájával is, kalákában magasodott egy közösség templomává, maguknak és Istennek tetsző programmal.

Követi a hagyományt

Már a falazata is utalni igyekszik a bizánci gyökerekre, azok sokszor sorkiegyenlítéses tégla- és kőfalak voltak a hegyvidéki településeken. Itt csak a nyersen maradó blokktéglák sorai váltakoznak. A centrális belső tér nyolcszögletű, az építési kánon szerint. A 8 bűvös szám, a világ bibliai teremtésének hét napját követő nyolcadikra utal, a megjövendölt feltámadásra. A jósavárosi mindenben követi a hagyományt. Befelé forduló épületegyüttes, a pa­rókus lakásával együtt kolostorszerűen zárt. Falkerítései felett kilátszó kis nyílások keltik ezt a hatást, a hármas ablakok a szentháromságra utalnak.

Harang, kettős kereszt

A templomnak nincs harangtornya. Egyetlen harangja a bejárat feletti galériáról hívja a híveket. Az egyház jelképe, a kettős kereszt, a kupola felülvilágító laternáját díszíti. A zárt kerítésszakaszokat örökzöldek folytatják, mely a bejárati oldalon kinyílik, és az igehirdető apostoli kereszten Monostory Viktória kismozaikkal formált korpusza további bizánci gyökerekre való utalás.

Kegyeleti hely

A templomot 1993-ban szentelték fel. A városban először a görögkatolikusság hozott létre a telkén kolumbáriumot, a régi templomok melletti temetkezések felekezeti szokásait idézve. Urnafala intim, és emelkedett, a szertartástérrel vizuális kapcsolatban van. Bensőséges kegyeleti helye lehet a gyülekezethez tartozóknak, és a gyászolóiknak. Azóta az örökösföldi lakótelep is létrehozta hasonló templomát és a Kertvárosban is van, ahol imádkozhatnak a görögkatolikus hívek. Visszaállt a világ rendje, a szent-istváni program érvényesül, és az új templomok talán még az imádsággal nem élő „deo-vegetáriánusoknak” is tetszenek.