Húzzad csak kivilágos virradatig! Ezt minden bizonnyal azok a szerencsés nézők mondhatják majd el, akiknek sikerült időben jegyet venniük a Csárdáskirálynő című operettre, melyet a Móricz Zsigmond Színház művészei mutatnak be. Emlékszel még? – kérdezhetik nézőiket Kálmán Imre örökzöld dalával, hiszen a 2007-es premier óta számtalan alkalommal bemutatták a Tasnádi Csaba rendezte nagysikerű zenés darabot a nagyszínpadon. S hogy mégis megunhatatlan, azt jelzi, hogy hetekkel a mostani előadás előtt elfogytak a jegyek.

Gáspár Tibor és Tóth Sándor is játszik

Magukkal ragadnak az épp száz éve bemutatott operett melódiái, sokadszor hallva is megnevettetnek a poénok, a „meséhez” csodaszép ruhák dukálnak, ideális háttért varázsol a szabadtéri környezete... Kell több? Igen. Kellemes idő, s akkor indulhat a szabadtéri nyár. Horváth Margit, Kuthy Patrícia, Pregitzer Fruzsina, Gáspár Tibor, Horváth László Attila, Tóth Sándor és Tóth Zolka számára jutalomjátékot jelent a parádés karakterek megformálása. Sokunk örömére a felejtős Leopold herceg szerepében ismét láthatjuk brillírozni Bárány Frigyes Jászai Mari-díjas Érdemes és Kiváló Művészt, akinek művészi tevékenysége nemrég bekerült városunk Értéktárába. Vele beszélgettünk a világszerte nagy sikerrel játszott műről.

Bárány Frigyes herceg lett

– Amikor még nem voltam színész, akkor hallottam először a rádióból a Csárdáskirálynő híres dallamait, például a Hajmási Pétert Honthy Hanna előadásában. Az első operettszínházi előadás, amit láttam, a Luxemburg grófja volt, a zseniális Feleki Kamillal. „Szívem szevet...” – most is a fülembe cseng, ahogyan felejhetetlenek számomra Kamillka táncai. Na és a két Latabár! Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy rám osztották Leopold herceg szerepét, aki a darabban a bonviván, Edvin herceg édesapja. Olyan régen volt, hogy már alig emlékszem rá, mintha csak a feledékeny herceg beszélne belőlem, akit el kellett játszanom.

Kútvölgyi Erzsébet és Fruzsina voltak a feleségei

Emlékszünk? „Sose felejtem el,” – kezdte mesélni a darabban Leopold herceg, majd rájött, nem emlékszik, hogy mit. Zenés vígjátékokban fellépett már művészünk azelőtt többször is, de operettben csak egy-két alkalommal. Tasnádi Csaba instrukciói szerint a Csárdáskirálynőben egy szenilis arisztokratát kell megformálnia. Az volt az egyik kérdés a próbák elején, hogy raccsoljon-e vagy sem. Esetleg úgy még karakteresebb lett volna, de a rendező kifejezetten kérte: azt ne, hiszen vannak Bárány Frigyesnek bőven egyéb eszközei, meg tudja oldani, hogy egy mulatságos, de szerethető figura legyen. Két emléket idéz föl a nagyszínpadon játszott előadás időszakából. Kettős szereposztásban játszották a feleségét Kútvölgyi Erzsébet, illetve Pregitzer Fruzsina. Erről külön tanulmányt lehetne írni, hogy két nagyszerű színésznő hogyan oldja meg ugyanazt a feladatot, mégis másképpen. Mindkettejükkel kifejezetten harmonikus, jó kapcsolatban játszottak estéről estére, sőt évről évre, szinte lubickoltak a szerepükben. A másik emléke, hogy több mint huszonöt év után a barátai segítségével meglátogatta őt a Svájcban élő öccse, és meghívta őket a Csárdáskirálynő egyik előadására. Csodálkoztak, hogy itt önálló társulat működik, saját zenekara és tánckara is van a teátrumnak.

A zsinórpadlás a csillagos ég

– Felújító próbákon élesztjük újjá a darabot. Egy-két kivételtől eltekintve szinte mindenki itt van az „ősi” előadás szereplői közül. Nálam hamar „visszajött” a szöveg, nem kellett vele sokat bíbelődni. A saját részemet, ha álmomból fölkelek, akkor is tudom. Át kellett viszont néznem a partnereim végszavait, mert azt könnyebben elfelejti az ember, holott nagyon fontos, hogy mikor kell „belépnem”. A szabadtéri előadások mindig élményszámba mennek, azért, mert ott a zsinórpadlás a csillagos ég. Izgulunk, feltámad-e a szél, a felhőket lessük, lesz-e eső, ez a kőszínházban nem probléma. Nyíregyházán a szabadtéri színpadon annak idején Ratkó József drámáját, a Segítsd a királyt! adtuk elő, játszottuk a Csókos asszonyt, a Fekete Pétert is. Nagyon hangulatos előadásokat tartottunk a nyíregyházi városháza udvarán is, például az Én és a kisöcsémet. A terebélyes platánfa alatt igazán családias hangulat alakult ki. Nagyon szerettük, nem csak mi, hanem a közönség is.

Bárány Frigyes több darabban énekelt már, például a Rezeda Kázmér szép élete című Krúdy-darabban Rezedaként szólót kellett énekelnie, mégpedig egy megzenésített Ady-verset. Az egyik legkedvesebb zenés emléke a Hyppolit a lakáj címszerepe. Abban sok volt a dalbetét, amit nagyon szerettek énekelni. A mostani előadás végén remélhetőleg a közönség velük együtt dúdolja majd: „Szép volt, de szép!”

Sz. Kántor Éva