1956 Nyíregyházán – Hétköznapi emberekből lettek a forradalom vezetői

Egy fizetésnapnak induló péntek, a mai Hősök terén összegyűlő tömeg, az épületről eltávolított vörös csillag és a helyére kitűzött nemzeti zászló: Nyíregyházán október 26-án bontakozott ki az 1956-os forradalom. A hetvenedik évforduló alkalmából dr. Holmár Zoltán történész, muzeológus a Nyíregyházi Televízió stúdióbeszélgetésében idézte fel a helyi eseményeket. Olyan emberek történetét is bemutatta, akik aznap még mindennapi ügyeiket intézték, néhány órával később azonban már a változás élén álltak.

A fővárosi események híre a megyét is megmozgatta

A budapesti és a vidéki történéseket egymással összefüggésben érdemes vizsgálni – hangsúlyozta Holmár Zoltán. A fővárosi forradalom híre Szabolcs-Szatmár megyében is megmozdulásokat indított el: Mátészalkán és Kisvárdán már a nyíregyházi események kibontakozása előtt tiltakoztak. Nyíregyházán különösen megrázó volt a Tárnok testvérek halálhíre. A frissen diplomázott mérnök, Ferenc és öccse, az egyetemista Tamás október 24-én, a Magyar Rádió környékén kapott halálos lövést Budapesten. A tragédia a helyi diákságot is megérintette: a fiatalok kegyeleti, szolidaritási tüntetést szerettek volna szervezni.

A vezetés megpróbálta megelőzni a tüntetéseket

A helyi pártvezetés a fegyveres szervek bevonásával igyekezett ellenőrzés alatt tartani a várost, és megakadályozni a kívülről érkező forradalmi kezdeményezéseket. Az iskolákba agitátorok, pártiskolások és államvédelmisek jártak, figyelték a hangulatot, és próbálták lebeszélni a diákokat a megmozdulásokról. A fiatalok azonban nem akartak lemondani a tüntetésről. A fővárosi áldozatok híre és a változás iránti igény egyaránt erősítette az ellenállást. A történész felidézte: az intézkedések ellenére egyre nehezebb volt féken tartani az indulatokat.

Fizetésért érkeztek a belvárosba

Október 26-a péntekre esett, és fizetésnap volt. A későbbi vezetők közül többen is hétköznapi ügyeik miatt tartózkodtak a belvárosban. Tomasovszky András, a mélyépítő vállalat villanyszerelője munkatársával érkezett Nyíregyházára, hogy felvegye a fizetését. Útközben már látták a változás jeleit: az egykori pártházról, a mai múzeumépületről eltávolították a vörös csillagot, a Koronánál pedig ugyancsak a rendszer jelképeit szedték le. A fizetés megérkezését egy pohár borral ünnepelték meg. Szilágyi László eközben a Takarékpalota földszintjén működő csemegeüzletbe tért be a szokásos reggeli kávéjára. – Október 26. egy pénteki nap volt, fizetésnapnak indult – idézte fel Holmár Zoltán, hangsúlyozva: a későbbi főszereplők sem előre eltervezett forradalomszervezés szándékával indultak el aznap.

Szilágyi László

Tomasovszky András

Vörös csillag helyett nemzeti zászló

A mai Hősök terén, az akkori Beloiannisz téren közben gyülekezni kezdtek az emberek. Miskolc felől munkások érkeztek teherautókon, beszédeket tartottak, röplapokat osztottak, és csatlakozásra biztatták a helyieket. A fizetésnap miatt egyébként is sokan jártak a belvárosban, így gyorsan növekedett a tömeg. Az egyik meghatározó mozzanat az északi oldalon álló pártirodaház vörös csillagának eltávolítása volt. A helyére Tomasovszky András nemzeti zászlót tűzött, majd a Kossuth Lajos Gimnázium felé induló tömeg élére állt. A szemlélődőként érkező villanyszerelő ezzel a megmozdulás egyik vezetőjévé vált.

A szóbeszéd az iskolához vezette a tömeget

A tüntetők között elterjedt a hír, hogy a Kossuth Lajos Gimnázium tanulóit államvédelmisek tartják fogva. Az iskola felé vonuló emberek meggyőződtek arról, hogy a szóbeszéd nem igaz, a diákok közül azonban többen csatlakoztak hozzájuk. A fiatalok egyik meghatározó alakja Dandos Gyula lett. A diákság bekapcsolódásával tovább szélesedett a megmozdulás, a tüntetők pedig a város több pontján eltávolították a diktatúra jelképeit.

A ledöntött szobor feje a múzeumba került

A forradalom egyik emlékezetes helyi eseménye a kozák lovasszobor ledöntése volt. A szovjet hatalmat jelképező alkotást kötelek és csörlős jármű segítségével húzták le a talapzatáról. A történethez egy különös mozzanat is kapcsolódik. A tömegben ott volt Koroknay Gyula tanár, a később ismertté vált művészettörténész. A szobor letört feje a közelébe gurult; felvette, majd bevitte a múzeumba Csallány Dezső igazgatónak. Így maradt fenn az eredeti alkotás egyik darabja. A ma látható lovasszobor az 1957-ben újraöntött változat.

Rácz István a diákjait kereste

Rácz István, a Vasvári Pál Gimnázium magyar–francia szakos tanára szintén más szándékkal indult a belvárosba, mint amilyen szerep végül jutott neki. Tanítványait szerette volna hazaküldeni, hogy biztonságban legyenek. – Ő félt attól, hogy bármelyiküknek baja esik, ezért elment a tömegbe keresni a fiatalokat – mondta a történész. Amikor a pedagógus a városháza elé ért, az erkélyen álló egykori tanítványa, Dandos Gyula felismerte, és felhívta, hogy segítsen szót érteni az összegyűltekkel. Rácz István beszédében a rend fenntartását és a béke megőrzését kérte. Később a városi forradalmi tanács vezetője lett.

Halálos áldozatokat is követeltek az események

A vérontás elkerülésére tett erőfeszítések ellenére Nyíregyházán is voltak sebesültek és halálos áldozatok. A Damjanich laktanyánál már október 26-án fegyvert próbáltak szerezni a tüntetők; az ottani összecsapás sérülésekkel járt. Másnap a belvároson erőt felmutató szovjet katonai járművek egyikénél lelőtték Gabulya Mihály földművest. Ugyancsak október 27-én vesztette életét Csályi Ferenc főhadnagy. Holmár Zoltán elmondása szerint a laktanyánál a sötétben kialakult zavarban magyar és szovjet katonák egymásra lőttek, és a tisztet halálos fejlövés érte.

Gabulya Mihály

Csányi ferenc

A forradalmi szervek vették át az irányítást

A következő napokban átalakult a helyi hatalom. Az államvédelmisek jelentős része Ungvárra távozott, a város és a megye irányítását pedig a forradalmi szervek vették át. A megyei forradalmi tanács élére Szilágyi Lászlót választották. Tomasovszky András továbbra is vezető szerepet vállalt, összekötőként segítette a különböző szervek munkáját. A közrend fenntartására nemzetőrséget szerveztek.

November 4-én megkezdődtek a letartóztatások

A fordulatot a november 4-i szovjet támadás hozta el. A megyeházán aznap még ülést tartottak Szilágyi László vezetésével, és a következő időszak feladatairól egyeztettek. A megbeszélés végén azonban szovjet katonák érkeztek, velük együtt pedig korábban Ungvárra távozott államvédelmisek is, akik megmutatták, kiket kell letartóztatni. Szilágyi Lászlót ekkor fogták el. A következő napokban többeket Ungvárra hurcoltak, majd később Magyarországon folytatódott a felelősségre vonás. – Az új hatalom el akarta rettenteni a lakosságot, a nyíregyháziakat az újabb esetleges megmozdulásoktól – fogalmazott Holmár Zoltán. Tomasovszky Andrást és Szilágyi Lászlót halálra ítélték, és 1958 májusában a nyíregyházi börtön udvarán kivégezték. Rácz István öt év börtönbüntetést kapott; a történész elmondása szerint a fogság súlyosan megviselte. A pedagógus 1966-ban hunyt el.

A fényképek emléket őriztek, de azonosításra is használták őket

A nyíregyházi forradalomról sok korabeli fénykép maradt fenn. Ezek ma fontos történeti források, a megtorlás idején azonban a belügyi szervek a résztvevők azonosítására is felhasználták őket. A helyi szereplők emlékét a város számos pontja őrzi. A Hősök terének emlékműve, az iskolák falán elhelyezett emléktáblák, a büntetés-végrehajtási intézet falán található emlékjel és az Északi temető síremlékei egyaránt az 1956-os történetekhez kapcsolódnak. Tomasovszky András és Szilágyi László emlékét a temetőben Tóth Sándor szobrászművész alkotásai is megidézik. Holmár Zoltán szerint a kutatásokkal az emlékezet is gyarapodik: újabb részletek kerülnek elő, és egy-egy szereplő tevékenysége is pontosabban megismerhetővé válik. Az emlékhelyek mögött így mind teljesebben rajzolódhatnak ki azoknak az embereknek a történetei, akik hetven évvel ezelőtt a nyíregyházi események alakítóivá váltak.