Újra az eredeti fényében pompázik a nyíregyházi villamos, lelkes civileknek köszönhetően!

Újra az eredeti fényében pompázik a nyíregyházi villamos, lelkes civileknek köszönhetően!
Fotó: Trifonov Éva

Egyenesen a GANZ gyárból került városunkba az a 9 villamoskocsi, amely 1911. augusztus 7-én indult útjára Nyíregyházán. A várost átszelő villamosközlekedés sok szép élménnyel örvendeztette meg az akkori városlakókat. A folyamatos fejlődés ellenére, 1968-ban úgy döntött a központi pártvezetőség, hogy csökkenti a vasutaknak és a vasúti rendszereknek a méretét, amibe a villamosok is beleestek. 1969. május 31. volt az a nap, amikor utolsó útját tette meg az egyik legkedveltebb tömegközlekedési eszköz.

 

2003 óta talán könnyebb az emlékezés, hiszen akkor került jelenlegi helyére az egyetlen, még épségben maradt villamoskocsi, ami 58 éven át szolgálta városunkat. A mauzóleumi kort megélt darab az eredeti nyomvonalára lett állítva: a Hősök terére, ahol anno, nap mint nap, számos ember lépett a „fedélzetére”.

Ehhez viszont az kellett, hogy valaki megmentse: a hatvanas évek végén leselejtezett jármű részei ugyanis különböző, többé-kevésbé elhagyott területekre lettek (el)helyezve. Ez a darab is 20 évig tengődött egyhelyben, mire egy civil nyíregyházi úgy döntött: ő bizony magához veszi a kis „jószágot”. Így került a kocsi Szaszala család tulajdonába. A villamos első, nagy felújítását Szaszala Lászlónak köszönhetjük, idén pedig a fia, Tamás folytatta.

Akik nem csak a hírét őrzik

Városvédők egy csoportja, illetve magánszemélyek különös gonddal vigyázzák a több mint 100 esztendős nyíregyházi villamos hírét, emlékét. Minden évben ünneplik augusztus 7-i születésnapját, és rendre megnyitják rácsait az érdeklődők előtt.

Szaszala Tamásnak ettől jóval több jutott: az ő édesapja volt az, aki megmentette a villamost az enyészettől, így a „masina” fizikai állapotának megőrzése is az ő feladata lett.

„A kilencvenes évek végén, az egykori SZÁÉV telepen volt ez a kiselejtezett villamos, sajnos nagyon mostoha körülmények között: nemcsak hogy benőtte a gaz, de az időjárás minden formában megrongálta. Édesapám az ottjártakor fedezte fel a telep egyik sarkában és hát ő tudta, hogy ez mi, hiszen ő ült is ezen a villamoson.  Úgy döntöttünk, hogy megvásároljuk, aztán „majd lesz vele valami”. Sokáig nálunk is csak állt, a család évekig kereste a lehetőségeket a felújításra. Végül 2003-ban újítottuk fel először, amit egy hatalmas kutatómunka előzött meg: például „újjávarázsoltuk” a teljes faszerkezetet és az üvegeket is kicseréltük.”

Azt is megtudtuk Szaszala Tamástól, hogy egy múzeum nagyon érdeklődött a „kicsike” iránt:

„A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum is megkeresett már minket a Ganz művek talán egyetlen, épségben maradt, ikonikus darabjának ügyében. Ők a múzeum területén szerették volna kiállítani. Mi viszont ezt nem akartuk, hogy ott folytassa nyugdíjas éveit. Szerintem méltó helye van itt, Nyíregyházán, ott, ahol közlekedett, és az eredeti nyomvonalán.”

A kicsi kocsi 2003 óta, az eredeti nyomvonalán áll. Fotó: Trifonov Éva

Kilenc villamoskocsi 58 éven át állt szolgálatban Nyíregyházán.
A jármű fő feladata volt a városi közönséget eljuttatni a nagyállomásra, és a pihenni vágyókat a Sóstógyógyfürdőre. A 8,1 kilométeres pályaszakasznak a következő volt az útvonala: MÁV Bérház, MÁV Állomás, Széchenyi utca, Nyírvíz-palota, Városháza, Római katolikus bérpalota, Beloiannisz tér, Sóstófürdő, de közlekedett a villamos egészen a Tisza-partig két vonalon is: Herminatanya, illetve Dombrád irányába. Mindez a kisvasúttal közös nyomvonalon történt. Benzin-elektromos generátor működtette, hiszen nem volt mindenhol felső vezeték.

Aki kiváncsi a nyíregyházi villamos utolsó útjára, itt megtekintheti:

Barátai segítették az idei felújítást

Tamás és több barátja is vállalkozó, körükben gyakran esett szó a villamos megújításáról, és idén végre neki is láttak a munkának.

„Pár éve már gondolkodtam rajta, hogy valahogyan mégis csak fel kellene újítani ezt a kis „jószágot”, de nem alakultak úgy a dolgok. Az élet végül úgy hozta, idén felújítjuk a villamost, amihez megtaláltam a megfelelő szakembereket is, jóbarátaim személyében: ők Májer Attila és Krizán Attila. Több, különböző szakmát kellett összehangolni a munkálatokhoz, ők ebben nagy segítségemre voltak. Óriási, amit beletettek!”

Egy kis csoda lett!

A villamos külső felújítást kapott, cél az eredeti állapot visszaállítása volt.

„Az összes lemezt levettük, a csavarokból is próbáltuk az eredetit visszarakni, a lépcsőcserét akácfából oldottuk meg, a színét pedig analizáltatni kellett, hogy pontosan olyan legyen, mint régen” – Szaszala Tamás.

Munka közben. Fotó: Dodó Ferenc

A munkálatok folyamán különböző szakmákat kellett összehangolni, amiről Krizán Attila (Festékállomás tulajdonosa) mesélt:

„Festékkel kereskedem, ezért nagyon sok szakma képviselője jár hozzám. Egy festő, lakatos vagy asztalos önmagában nem tudta volna a teljes felújítást véghez vinni, ezért ezeknek a szakembereknek az összehangolásában segítettem leginkább. Ők a vevőim közül kerültek ki. Nagyjából 15 ember végezte a munkát: üveges, asztalos, lakatos, szobafestő, autófényező, tehát legalább 4-5 szakma kellett a villamos megszépítéséhez. A bontás irányításában és szervezésében is részt vettem, majd az anyagok összeállításában is (ami a szakterületem). A további folyamatoknál nem voltam jelen, én már a végeredményt láttam, és nagyon elégedett vagyok!”

A Hősök terén egy Bvill 812-es villamos látható, amelyet 2003-ban állítottak a mai helyére. E hely közelében állt egykor a villamos Vármegyeház téri állomásépülete is.

Mint a felirat jelzi, 10 és fél tonna volt, 30 ülőhellyel, és 40 km-es sebességhatárral. Sóstógyógyfürdőig 35-40 perces menetidővel közlekedett. Nyáridőben és csúcsidőben a peronon is csüngtek a sóstói vonalon az utasok.

Kíváncsiak voltunk arra is, melyik volt a legnehezebb része a munkálatoknak:

„Tulajdonképpen mindenki csinálta a saját dolgát, rugalmasan álltak a feladatokhoz, kihívásnak tekintették ezt az egészet. De a legnehezebb feladat talán az elemek leszerelése volt, azokat elszállítani a fényezőműhelybe és homokfúvással letakarítani róla a rozsdát. Rettenetesen sok volt rajta a futó rozsda.”

A villamos jövője

A szakemberektől megtudtuk: az időjárás viszontagságai ellen még talán lehet is tenni, de az emberi károkozást sajnos ők sem tudták eddig megfékezni.

A lemezeket is le kellett szerelni. Fotó: Dodó Ferenc

„Azt vettem észre, hogy a villamos állapotának megőrzésében fontos szerepet játszanak az emberek. Sokan vandálkodtak már vele/rajta, például a lemezek felületére kb. 200 név volt vésve (és ez csak egy példa a sok közül). Ezért kellett a lemezeket leszedni, újracsiszolni, homokfújni, aminek hatalmas költsége volt.” – tette hozzá Szaszala Tamás, aki önerőből finanszírozta a költségeket.

A lemezek. Fotó: Dodó Ferenc

Krizán Attila hozzátette:

„A felületkezeléssel érdemes lesz évente foglalkozni, amivel az időjárási viszontagságok hatásaitól tudjuk jobban megóvni az állapotát. A 17 évvel ezelőtti felújításhoz képest másabb anyagokat kellett használnunk bizonyos részeken, mert az akkori anyagok közül több is van, ami azóta tiltólistára került (pl. kobalt). Reméljük, hogy az azóta helyükbe került új anyagok tartósabbak is. De azt gondolom, hogy ennek a villamosnak a legnagyobb ellenfele az ember.”

Találkozzunk a villamosnál! – mert mindenki tudja, hol van

Az egy hónapig tartó, kemény munka egyik meglepetése az volt, hogy a javítási munkálatok közben többen meg-megálltak a Hősök téri kis járműnél és nosztalgikus hangulatban, emlékeket meséltek a járókelők egymásnak és a szakembereknek is. Mind tisztelettel fordultak az ott dolgozók felé: „Ezt nevezem, Uraim!” és „Gratulálok, Uraim!” – hangzottak a dicséretek.

„Mindegy hány éves volt, aki odajött, mindenki örült annak, hogy ezt a már kultuszt körüllengő villamost felújítják. Nagyon sok boldog embert láttam, amíg kint voltam! Az alatt a néhány óra alatt, amíg ott tettem-vettem a villamos körül, senkitől nem hallottam a politikáról vagy a koronavírusról, csak a villamosról és a hozzá fűződő emlékekről. Igazi nosztalgia-percek voltak!” – Szaszala Tamás.

Ilyen volt, és ilyen lett. Fotók: Dodó Ferenc, Trifonov Éva

A legnagyobb érdekesség az volt, hogy miután a felújítás lezárult, Krizán Attila több vevője is azt kérdezte tőle: „miért nem szóltál?”. Sőt, több vállalat is jelezte, hogy egy következő renoválásba szívesen beszállnának.

A megújult villamos. Fotó: Trifonov Éva

A felújítást – két cégének alkalmazottaival (Csúcs-Trade 98 Kft. és a Májer és Társa Kft.) – nagyban segítette Májer Attila is, akinek nagyon tetszett ez a kihívás: „Szeretjük a kihívásokat és a szépet. Nyíregyházáért vagy a Szaszala családért, teljesen mindegy. Szívesen segítettünk. Mi elégedettek vagyunk a munkánkkal és örülünk, ha mindenkinek tetszik.”

A három jóbarát nem adott nevet a villamosnak, így azt frappánsan csak úgy hívják: „A villamos”.

Szaszala Tamás számára azóta nincs olyan este, hogy ne látogatná meg a kivilágított apai „örökséget”.

Aki kíváncsi rá, hogy milyen lett, azzal találkozzunk a villamosnál!