Nyíregyházi gyermekpszichológus válaszol: veszélyes-e a digitális világ a kisgyerekekre?

Nyíregyházi gyermekpszichológus válaszol: veszélyes-e a digitális világ a kisgyerekekre?
Fotó: Illusztráció

A koronavírus a társadalom különböző rétegeit kényszerhelyzetbe szorította, és ez alól a kisebb és nagyobb diákok sem képeztek kivételt. Az otthonról tanulást kizárólag digitális formában lehetett megvalósítani, és ilyenkor sokan hálát adnak a mai kor vívmányainak – hiszen az internet és az okoskütyük nélkül nagy bajban lettek volna a diákok.

 

Érdemes viszont odafigyelni azokra az óvodáskorú, vagy még fiatalabb gyermekekre, akik az óvodából vagy éppen a bölcsődéből kellett, hogy kimaradjanak. Bár sokan egyszerűen megoldják és a tévé elé ültetik a kicsiket – amíg a szülők dolgoznak vagy házi munkát végeznek –, mégis rengeteg kérdés felmerül, hogy jót tesznek-e ezzel az alig páréves gyerekeknek.

Valóban mentális zavart okoznak a kisgyerekeknél az okoseszközök? Jó dolog-e minél kisebb kortól hozzászoktatni a digitális világhoz? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelegével találkozhatunk, ha a világ legnagyobb online keresőjében kutakodunk a témában.

Februárban jelent meg a hír:

„A Huawei legújabb okostelefon-használati szokásokat vizsgáló magyarországi felmérésében többek közt arra kereste a választ, hogyan nevelik gyermekeiket a digitális eszközök használatára azok a szülők, akik már maguk is a digitális kor szülöttei. A megkérdezettek legtöbbje kisgyermekes szülő, 34 százalékuknak 0–3 éves korú, míg 24-24 százalékuknak 4–6, illetve 7–10 éves, 18 százalékuk gyermeke pedig 10 éves, vagy annál idősebb.” – írta a 24.hu.

A hároméves gyerekek fele már okostelefont használ

Sokakat megdöbbentett az említett cikk címe: „A hároméves gyerekek fele már okostelefont használ” – ezért egy nyíregyházi pszichológust kérdeztünk arról, milyen előnyei és hátrányai lehetnek a kiskorú gyermekek mentális fejlődésére az okoskütyük használata.

Ijesztően kevés gyermekpszichiáter (2018-ban országosan negyvenöt) dolgozik az egészségügyben, a pedagógiai szakszolgálatoknál is hónapos várólisták vannak, a magánrendelések világa sokaknak földrajzilag és/vagy anyagilag is elérhetetlen.

(Forrás: WMN.hu)

Szöllősi Heléna 20 éve praktizál gyermekpszichológusként Nyíregyházán. Elmondása szerint okosan, megfontoltan kell a gyermekeket hozzászoktatni a digitális világhoz, hiszen az több hátránnyal, mint előnnyel rendelkezik.

Káros az idegrendszerre, visszamaradhat a fejlődése!

„Mivel egy másodperc alatt rengeteg vetített képet láthat a gyermek – akár a tévében, akár egy videóban –, ezáltal hirtelen rengeteg inger éri az idegrendszert. Ráadásul a szemnek sem tesz jót, ennek is lehet számolni a hosszú távú következményeivel, például látásromlással” – Szöllősi Heléna.

A tévé és videók lejátszása helyett javasolt inkább kabalákkal játszani, esetleg könyveket lapozgatni vagy bármilyen olyan játékot adni a piciknek, ami kevesebb ingert ad nekik. Ugyanis, ha túl sok képi ingert kap egyszerre, akkor elsorvad a fantázia és a verbális készség sem tud megfelelően fejlődni, valamint az intellektuális érésben is visszamaradás jelentkezhet.

Addikciót és türelmetlenséget okozhat!

Ráadásul, mivel egy gyors kattintással szinte bármi elérhető, ehhez szokik hozzá a gyermek és a későbbiekben is ez lesz számára a normális (tempó). Mindent gyorsan, hirtelen akar majd és türelmetlenné válik, ami az emberi kapcsolataira is hatással lehet. Visszavágyik a „gyorsabb világba”, a képernyő elé – így alakulhat ki a gyermekben addikció (függőség) a digitális világ iránt.

Ha nem tanulnak meg a gyermekek várakozni, akkor nem fejlődik az érzelmi intelligenciájuk sem. Vágyaik teljesülését nem fogják tudni késleltetni, eluralkodhat rajuk a türelmetlenség és aztán a düh. Ez hatással lehet az emberi kapcsolataikra is, feszültség alakulhat ki a szülő-gyermek viszonyában, a testvérekkel vagy a barátokkal való kapcsolatban is.

A gyermekek fejlődésében sokat jelent a szülőkkel és a kortársakkal való játék. A babázás, autók tologatása, a testkontaktussal, érintéssel, ritmussal járó közös játékok, a mondókák és mesék pozitív hatással vannak az érzelmek és az idegrendszer fejlődésére. Ezek a tevékenységek adják meg azokat az alapokat, amelyekre szükség lehet akár egy közösségben is, például a kapcsolatfelvételhez, az akaratunk vagy érzelmeink kifejezéséhez. Mindezt egy tévé/tablet/okostelefon bámulása nem tanítja meg egyik gyermeknek sem.

Hosszú utazás sem lehet kifogás egy kis játékra!

Országszerte, fokozatosan enyhülnek a korlátozások, sokan már alig várják, hogy kiránduljanak egy nagyot a természetben vagy meglátogassák távolabb élő rokonaikat.

A hosszú utazások során gyakran kapnak a gyerekek a kezükbe egy tabletet vagy okostelefont, hogy a hosszú úton lekössék a figyelmüket. Pedig ettől sokkal hasznosabban is el lehet tölteni az időt.

„Ez egy jó lehetőség arra, hogy őszintén beszélgessünk, jobban megismerjük egymás gondolatait, érzéseit. Csak a szülő kreativitásán múlik, hogyan töltik az utazási időt, mi sokszor szoktunk barkóbázni, vagy szóláncot játszani” – Szöllősi Heléna.

De más ötleteket is kaptunk arra vonatkozóan, hogyan lehet hasznossá tenni az autóban/vonaton eltöltött időt: lehet beszélgetni arról, hová tartanak, mi fog ott történni és kikkel fognak találkozni – tehát, hogy mire lehet számítani a megérkezéskor.
Szóba jöhetnek a szülők gyermekkori emlékei is, és akár olyan személyes beszélgetésekre is sor kerülhet, amelyre korábban nem volt lehetőség.

A csendes szemlélődés is jó lehet, nézni a tájat, egy-egy repcemező mellett elhaladva lehet mesélni akár a repcéről, a szántóföldekről, a mezőgazdaságról, és ezáltal ismereteket közvetíteni az apróságoknak.

Az utazást nehezen viselő gyerekek esetében is érdemes egy kis figyelemeltereléssel javítani a közérzeten, de ha csak alvással bírja ki az utat, akkor hagyni kell aludni.

Hány éves kortól ajánlott beépíteni a gyermek életébe az okoseszközöket?

Szöllősi Heléna úgy véli, hogy ez nagyon személyiség- és környezetfüggő.

Azok a szülők, akik számítógépen dolgoznak és ezt a gyerek naponta látja, ott érdemes akár 4–5 éves korban megismertetni a gyerekkel, hogy mi az és mire való. Mivel itt is fontos a fokozatosság, ezért következő lépésként már lehet mutatni pár dolgot az okoskütyü használatát illetően is. Bár a szem-kéz koordinációjára jótékony hatással lehet ezeknek a kezelése, még mindig több hátránnyal, mint előnnyel rendelkezik.

Később már meséket is lehet mutatni rajta, majd olyan applikációkat is, amelyek direkt az okostelefon/tablet megfelelő használatára tanítják a gyermeket.

Valójában 7–8 éves kor alatt nem ajánlja az okoseszközök használatát, de ha a gyermek karaktere ezt megkívánja, akkor ellenőrzés mellett, napi fél órára javasolja odaadni azt a gyereknek. Fontos, hogy más dolgok/értékek rovására ne menjen a telefon nyomkodása!

Minél kisebb a képernyő, annál nagyobb a kancsalság veszélye! Azt is tudni kell, szinte biztos, hogy feszültségnövekedés lesz tapasztalható a gyermeknél, ha okoskütyükhöz szokik!

Továbbra is fontos megemlíteni, hogy a mozgás, a fejlesztő játékok kifejezetten fontosak a 0–3 és a 4–7 éves korú gyermekeknél is! Tehát, ha nem muszáj, ne adjunk a gyerekek kezébe okoskütyüket.

Jó időben kint is lehet molyolni!

Amennyiben a korlátozások feloldása engedi, érdemes minél több időt a szabadban, közösen tölteni a gyerekekkel. Lehet parkban játszani, sétálni, kisebb túrákra menni, kutyázni vagy cicázni, később pedig akár strandolni is.

A gyermekek értelmi és érzelmi intelligenciájának fejlődése érdekében tehát jobb, ha a digitális világ helyett a való világot célozzuk meg, és tanítjuk meg minél több mindenre gyermekeinket.