Mesés életet él Anett, akit karrierje Nyíregyházáról az olasz víziparkokba vezette!

Mesés életet él Anett, akit karrierje Nyíregyházáról az olasz víziparkokba vezette!

Kevesen mondhatják el magukról, hogy megvalósították gyermekkori álmaikat. A nyíregyházi Balázs Anett viszont szerencsés, hiszen ő több mint 10 éve minden nap azt csinálja, amire vágyott: állatidomár lett! Interjút készítettünk vele, hiszen nem minden nap találkozik az ember egy nemzetközileg is (el)ismert fóka- és papagájidomárral. 

„Ne álmodd az életed, éld az álmaid, A világ végül majd rád mosolyog, rád kacsint!”

Az Anettel készített interjú közben (de főleg a végén) ezek a sorok jutottak eszembe. Örömmel hallgattam a mosolygós lány lelkes áradozását az állataikról és a munkájáról, amit annyira imád, hogy nem munkának nevezi ezt, hanem hobbinak.

– Mióta rajongsz ennyire az állatokért?

– Már gyerekkoromban is imádtam az állatokat, miattam egy „állatkert” volt az otthonunk, szüleim kisebb-nagyobb örömére. Rajongtam a (hatalmas) kutyákért, és amikor már tudtam olvasni, a kutyák nevelését/tanítását elkezdtem könyvből megtanulni. De voltak más állataink is: vadászgörény, óriáskígyók, macskák, nyulak, teknősök, halak, pici papagájok, és tenyésztettem tengeri malacokat. Az egyik nagypapám sokszor vitt engem lovagolni és az állatparkot is sűrűn látogattuk, mivel ő Sóstón lakott. A másik papám tanyáján pedig mindenféle állat volt és én imádtam a nyarat náluk tölteni falun, az állatok között.

– Hogyan jött az ötlet, hogy állatidomár legyél?

– A Nyíregyházi Állatparkban kezdtem el dolgozni, 11 évvel ezelőtt. Akkor figyeltek fel rám, én pedig ott tanultam ki az állatidomítás alapjait. Sokat gyakoroltam a fókákkal, míg végül fókaidomár lettem. Ezúton is köszönöm Gajdos Lászlónak, aki elindított engem ezen a pályán. Emlékszem, hogy az első bemutatómon itt, Nyíregyházán annyira izgultam, hogy remegtek a kezeim. Az egyik ilyen show-n egy olasz fókaidomár (Philip) is ott volt. Szimpatikus lettem neki és elhívott engem Olaszországba, hogy (még többet) tanuljak tőle.

A képen Philip éppen gyakorol: egy kaliforniai oroszlánfóka kiugrik a vízből, hogy az orrával megérintse a hajóbóját, amit fokozatosan emelünk egyre magasabbra. Fotó: Balázs Anett

Te pedig mentél.

Így van! Nem sokat hezitáltam, hiszen egy szuper lehetőségnek tartottam ezt a meghívást. Mindeneim az állatok, így nem volt más hátra, mint előre!

A képen Philip, az idomár és Oscar, az első Magyarországon született patagóniai oroszlánfóka. Fotó: Balázs Anett

Tudni kell, hogy Philip édesapja olasz, édesanyja pedig magyar, de a családjukban több magyar feleség is van. 2000-ben Vásárosnaményban egy víziparkot nyitottak (országunkban az elsők között), ahol a fő attrakció természetesen a fókashow (volt). Azóta már én is az olasz-magyar nagycsalád tagja lettem, Magyarország és Olaszország között váltva éljük az életünket.

– Milyen állataitok vannak, és szerettél volna-e más állatokkal is foglalkozni?

– Patagóniai és kaliforniai oroszlánfókáink is vannak. Ezen kívül pedig ara papagájok. Nagyon szeretek velük dolgozni, másra nem is lenne időm. Nem minden fóka van nálunk, többel trénerek foglalkoznak Olaszországban, egy szafariparkban. Nagy öröm volt tavaly az, hogy újra született fókánk, ami 14 éve nem jött össze – mert nem sikerült olyan hímet és nőstényt találni, akik „összepasszoltak” volna. Érdekesnek találom egyébként a solymászatot is, volt szerencsém sasokkal is dolgozni. De az elefántokat is nagyon szeretem!

– Hogyan telik nálatok egy év, csak szezonban dolgoztok?

– Olaszországban 4 hónapot tudunk dolgozni, amikor meleg van, hiszen akkor üzemelnek a víziparkok. Idén ezek nem nyitnak ki, mert csak a helyiek látogatásaiból nem tudnák fenntartani magukat – szükség lenne hozzá a külföldi turistákra is. Tulajdonképpen mi a legutóbbi látogatásunk alkalmával „itt ragadtunk”, a nyarat most teljes egészében itt töltjük Vásárosnaményban. Folyamatosan építgetjük a gyermekes családok számára tavaly megnyitott új kalandparkunkat és júliustól indítjuk a fókashow-t is, amit én már nagyon várok! Azért is, mert Spanyolország után csak nálunk lehet a látogatóknak kipróbálni a fókával úszást Sonnyval, a 350 kg-os oroszlánfókával.

Nagy a „szerelem” az oroszlánfóka és az idomárja között. Fotó: Balázs Anett

Ősszel és tavasszal gyakorolni szoktam a fókáinkkal, de nem minden nap. Télen pedig (december-január-február) egész nap csak esznek és pihennek, semmi más dolguk nincsen. A papagájokkal is szoktam természetesen foglalkozni, de igazából 24 órában „velük vagyok” – a házunktól kb. 2 méterre van az összes állatunk. Éjszaka még azt is hallom, amikor a fókáink horkolnak, és én ettől vagyok nyugodt!

– Az állatidomítás szó hallatán sokan asszociálnak arra, hogy az állatok betanítása erőszakos eszközökkel történik…

– Ezt én nem tartom lehetségesnek. Ha egy állatot bántanak, az tárolja a memóriájában és onnantól kezdve félni fog a bántalmazónak már a látványától is. Ha egy papagájt erőszakkal próbálnék idomítani, akkor az már a közeledésemkor a testével erősen jelezné, hogy fél és úgy ordítana, hogy azt kilométerekkel arrébb is hallani lehetne! Műsorban abszolút semmit nem csinálna!

A jutalmazás a legfontosabb az idomítás során. Fotó: Balázs Anett

Fókáknál pláne lehetetlenség erőszakot alkalmazni, hiszen ők nagyon erős állatok, úgy 250 kg-osak és hatalmas, éles fogaik vannak. Ha egy ilyen állatot bárki bántana, akkor az utána nézhetne körbe magán...

– Mi a titok az idomításuk kapcsán, mit kell tenni ahhoz, hogy jól tudj velük dolgozni?

– A pozitív jutalmazás módszere elengedhetetlen, minden apró jó „lépésüket” jutalmazni kell. Ez fókáknál hal, papagájoknál mogyorófélék. Természetesen szoktam őket simogatni is.

A jól megérdemelt simogatás. Fotó: Balázs Anett

Ami szerintem az én „Jolly Jokerem”, az két dolog lehet: az egyik, hogy Európa egyik legjobb fókaidomárjától tanultam, a másik pedig, hogy én minden nap velük vagyok, szinte együtt élek az állatainkkal! Az állandó jelenlétem biztonságot ad nekik, ezért megbíznak bennem. Ha esetleg van egy szabad délutánom, amit nem otthon töltök, amikor hazaérek és még nem látják, hogy megérkeztem, a lépteimet megismerik a fókáink és hangosan jeleznek, mindent elkövetnek, hogy odamenjek hozzájuk! Ez nagyon nagy szó, hiszen tudjuk, hogy ők valójában vadállatok, de engem már nagyon elfogadtak.

– Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod a fókákkal?

– Amikor először mentem víz alá velük. Nyilván ez sem egyik percről a másikra történt, mint ahogy általában a tanítás is lépésről lépésre, lassan és fokozatosan történik velük.

Már a vízben is nagy az összhang. Fotó: Balázs Anett

Először csak a medence szélén ücsörögtem, később a lábamat is belógattam, majd bementem a vízbe csak úgy, anélkül, hogy bármit akartam volna tőlük. Szépen lassan pedig már úsztam is velük. Olaszországban volt először lehetőségem arra, hogy olyan fókashow-t tartsak, amiben én is bemegyek velük a vízbe.

– Összességében véve: a hobbid a munkád.

– Nagymamám mondta mindig: attól a naptól kezdve, amikor azt csinálsz, amit szeretsz, onnantól te nem dolgozol. És ez így van.

A papagájok imádják, ha puszit kapnak! Fotó: Balázs Anett

Az életemet szentelem az állatoknak. Reggel, amikor felkelek, tele vagyok tervekkel és célokkal, a papagáj- és fókashow-hoz az új koreográfián gondolkozok, új jelmezeken stb., szóval már korán reggel kelek és tudom, hogy egész nap mit fogok csinálni. Csak így lehet ezt, hatalmas szeretettel, különben egy óriási büntetésként éli meg az ember – és az állat is.

Elbűvölő párost alkotnak! Fotó: Balázs Anett

Engem teljesen feltölt, amit általuk kapok és ez érződni szokott a bemutatóimon is, sok dicséretet szoktam kapni a látogatóktól.

Aki teheti, mindenféleképpen úgy alakítsa az életét, hogy azt csinálja, amit szeret, mert ettől nagyobb ajándék szerintem nincsen!