Megjárta stoppal a Marokkó–Spanyolország útvonalat, most pedig Görögországba készül

Megjárta stoppal a Marokkó–Spanyolország útvonalat, most pedig Görögországba készül
A balettől az ugródeszkáig

Egyszeri, színes, izgalmas és megismételhetetlen történetek. Unalmasnak éppen egyáltalán nem mondható a nyíregyházi Lövei Gábor élete. Még csak 21 éves, de dolgozott már artistaként a Fővárosi Nagycirkuszban, hozott haza díjat a monte-carlói cirkuszfesztiválról – elsőként Magyarországról –, átstoppolta Marokkót és jutott el Spanyolországig, most pedig éppen a görögországi Kos-szigetre készül, ahol gyerekeknek fog táncot oktatni.

 

A csúcson kell abbahagyni! – tartja a mondás, ha valaki valami nagy dolgot ér el. A nyíregyházi Lövei Gábor kétségtelenül hatalmas sikereket tudhat maga mögött a cirkusz világában. Mikó Zoltánnal, akivel egy úgynevezett  Duó-deszka  produkcióban – az artisták a mérlegszerű deszka két végén állva „lövik fel” egymást a levegőbe, ott szaltóznak, szaltó közben karikán bújnak át, egymás felett repkednek – dolgoztak együtt, 2013 decemberében egy hónapos németországi turnén vettek részt. 2014-ben 5 hónapos szerződést kaptak a Fővárosi Nagycirkusztól, majd 2014 októberében beneveztek a németországi, wiesbadeni ifjúsági cirkuszfesztiválra, ahol több mint 80, Európából érkező fellépő közül elnyerték a Közönségdíjat. Ezt követően 2016-ban Monte-Carlóba utaztak, a híres cirkuszfesztiválra, ahol megkapták a bronz bohócot, a díjkiosztó után pedig több külföldi produkció azonnal vendégszereplésre hívta meg őket.

A balettől az ugródeszkáig

– Nyíregyházán nőttem fel, a Szent Miklós Görög­katolikus Általános Iskolába jártam. Ott már elkezdtem a szertornát, űztem is egészen hatodik osztályig, de a hetediket már Budapesten, a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában folytattam, ami egy 8 éves képzést jelentett. Az első három év a felkészítésről szólt. A balettől kezdve a színészmesterségen át, sok mindent tanultunk. Ezt követően volt egy szakosító rész. Mivel mi az akrobatikában bizonyultunk a legjobbnak, így azzal kezdtünk el foglalkozni keményebben.

„Közbeszólt a porckorongsérv”

– Fesztiválról fesztiválra jártunk, rengeteg helyen felléptünk, mire azonban végeztünk volna az artistaképző iskolával, jött egy törés. Két porckorongsérvem alakult ki, és az orvos azt mondta, a jövõben hanyagolnom kell a 3-4 méterről való ugrálást. Hazajöttem Nyíregyházára, és azóta gyerekeket tanítok break- és hip-hop táncra. Most a cirkuszi világ helyett a tánc, meg a show-biznisz tölti ki az életemet – hamarosan Görögországban is. A napokban Kos-szigetére fogunk utazni, ahol kiemelt ani­mátorként és táncosként, szintén gyerekekkel foglalkozom majd.

Gábor már többször is bizonyította, hogy a „jég hátán is megél”. Néhány hónapja érkeztek haza bátyjával Marokkóból, persze nem akárhogyan – stoppal, gyalog és repülővel.

– Egyik nap a tesómtól kaptam egy üzenetet, amiben megkérdezte, hogy nem megyünk-e ki Marokkóba repülővel, onnan meg hazastoppolunk Magyarországig. Gondolkodás nélkül visszaírtam, hogy de, persze. Egyébként is szeretjük ezeket a dolgokat. Volt, hogy Pestről is stoppal jöttem haza. A cirkuszi életmódnak ez is egy „maradványa”. Ott is utaztunk hetente, sátrat építettünk, sátrat bontottunk, lakókocsiban éltünk, nomádok voltunk. A stoppolás sem másabb.

A sivatag közepén várakoztak

– Egy vasárnapon indultunk és pont egy hétig tartott. Marokkón belül 1300 kilométert tettünk meg, 3 nap alatt. Hatalmas turistatáskákkal stoppoltunk az út szélén. Egyik kocsiból a másikba szálltunk. Persze, voltak nehezebb időszakok, például mikor az egyik autó szinte a sivatagban rakott ki minket. A semmi közepén álltunk, fújt a szél. De aludtunk kétszer tengerparton, hálózsákban, és még építési területen is.

Lesz még a jövőben vadulás

Gáborék végül „csak” a spanyolországi Sevilláig jutottak el stoppal, ugyanis a mediterrán országban illegális az ilyen jellegű közlekedési mód. A fiatal táncos – és egykori artista – azt mondja, most a legfőbb célja, hogy sikereket érjen el Görögországban is, de már most biztos benne: „lesznek még hasonló vadulásaik”.

(Szerző: Bruszel Dóra)