Mauritiuson ül majd nyeregbe a fiatal lovas lány – Interjú Záhonyi Vanesszával

Mauritiuson ül majd nyeregbe a fiatal lovas lány – Interjú Záhonyi Vanesszával

Akik jártak már lóversenyen, vallják, mindez semmihez nem hasonlítható élményt nyújt, hangulata pedig egyedülálló mindenhol a világon. Egy-egy futam felettébb szórakoztató és izgalmas tud lenni, de nemcsak a televízió képernyője előtt, vagy éppen a loviban, a közönség sorai között, hanem bizony a versenylovon is. Ebbe szeretett bele hároméves korában a nyíregyházi Záhonyi Vanessza, aki azóta már legalább félszázszor állt a rajtvonalnál, védjegyét pedig letette – mint amatőr lovas – nemcsak Magyarországon, hanem többek között Marti­nique-szigetén, Toulouse-ban, és az év végén várhatóan Mauritiuson is. (Megjelent a Nyíregyházi Napló június 28-ai számában.)

Bár Anglia a lóverseny hazája, a lóversenyzés és a lóversenyfogadás Amerikától Ausztrálián át a Közel- és a Távol-Keleten, sőt – igaz kisebb mértékben – de Magyar­országon is pezsgő üzletág. A legeredményesebb versenylovakat évente akár többször is átreptetik futtatóik egyik kontinensről a másikra, hogy aztán a profik között mérettessék meg magukat és ők álljanak fel a dobogó legfelső fokára. Szerencsére, Nyíregyháza és a megye is adott bőven eredményes lovasokat a világnak. Gondoljunk csak a Suták lányokra, esetleg Bihari Alexandrára, de már a sorban említhetjük Záhonyi Vanesszát is, aki ugyan még csak az amatőrök között, de kétségtelen: már most az egyik legjobbnak számít.

Születésnapi ajándékból indult

– A harmadik születésnapomat ünnepeltük, amikor a nagyszüleim elvittek Nyíregyházán a Fedeles Lovardába, mert mindig nagyon szerettem a lovakat, és tudták, hogy ez egy nagyszerű ajándék lenne – emlékezett vissza Vanessza a kezdetekre. – Akkor és ott kezdődött minden. Annyira megtetszett az egész környezet és persze az állatok, hogy azóta kihagyások nélkül, de lovardák körül töltöm a mindennapjaimat. A Fedeles Lovardában lovagoltam nyolc évig, ezt követően Eszenyi Róberthez kerültem, onnan pedig 6-7 évvel ezelőtt, 11-12 éves koromban Suták mesterhez, aki már telivérekkel, versenylovakkal foglalkozik. Azóta is mellette tanulok.

„Csak a cél lebegett előttem”

– Amikor először mentem el versenyezni a Kincsem Parkba – a legnagyobb lóversenypálya Budapesten –, az életem legnagyobb élménye volt. Csak a cél lebegett előttem és tudtam, ezzel akarok foglalkozni a jövőben. Jelenleg már 50 versenynél járok, ebből hatszor első lettem és ezen kívül is többször felállhattam a dobogó valamely fokára.

„Sírtam már a lovon is”

– Már az első versenyévemben megnyertem két futamot. Az első egyébként emlékszem, hogy pont tiszteletdíjas volt. Ehhez a szüleimmel kibéreltünk egy lovat, ami azt jelentette, hogy a versenydíj bizonyos százalékát a tulajdonosnak kellett adnom. A lónak és nekem is az volt az első versenyem, sőt, azt követően is nyertünk még együtt további kettőt. Az aranyérem azóta is mindig velem van. Emlékszem, már a lovon is kitört belőlem a sírás, annyira örültem, hogy sikerült.

A legszebb versenypálya

– Idén már túl vagyok három külföldi versenyen. Jártam a HH. Sheikha Fatima Bint Mubarak-Ladies World Championshipben a franciaországi Toulouse-ban, San­tilliben, valamint a festői szépségű Martinique-szigetén, ahol a FEGENTRI sorozat részeként két futamban is starthoz álltam. A Prix de Saint-Cloudban második helyezett lettem Lucky Harry nyergében. A 2100 méteres versenyben a helyi profi lovasok is lovagolhattak, így a megszerzett ezüstérem még értékesebb, ráadásul Lucky Harry idei top formáját futotta. Két futammal később a Prix du Club des Gentlemen-Riders et Cavalieres-ben már csak a FEGENTRI-s hölgyek lovagolhattak. Sajnos itt már nem sikerült pénzdíjas helyezést elérnem, köszönhetően a magas súlytehernek és a sajnálatos szerszámbalesetnek, ami miatt csak biztonsági lovaglásra volt lehetőség. Végül csak a 8. helyen tudtam célba érni Eclair du Gange-al.

Folytatódik a világbajnokság

– Jelenleg folytatódik a FEGENTRI világbajnokság, aminek az év végi fináléját Mauritiuson tartják. Terveim szerint ott én is rajthoz állok majd. Most az erre való készülés tölti ki a mindennapjaimat, így az érettségi után, és persze szeretném az itthoni karrieremet is építgetni. Tavaly egy dobogós hellyel csúsztam le a Magyar Amatőr Champion címről, de idén is küzdeni fogok érte. Tanulni és fejlődni akarok, talán egyszer professzionális zsokévá válhatok, de ha ez nem sikerülne, akkor sem leszek szomorú, hiszen már maga az amatőr státusz is rengeteget ad nekem.