Könyvajánló a Helyismereti Gyűjteményből: Krúdy Gyula könyvritkaságokat mutatunk be!

Könyvajánló a Helyismereti Gyűjteményből: Krúdy Gyula könyvritkaságokat mutatunk be!

Az olvasás szerelmeseinek szeretnénk kedvezni könyvajánló cikksorozatunkkal. A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Helyismereti Gyűjteményében fellelhető értékek bemutatásán túl szeretnénk emlékezni a magyar irodalmi élet nyírségi kötődésű alakjaira is.

Szerencsére a könyvtár szép számmal őriz kincseket, sorozatunkban igazi magyar könyvritkaságokat mutatunk be.

A modern magyar prózaírás egyik kiváló mestere volt Krúdy Gyula. A „Magyarság regényírója” több tucat könyvvel látta el az olvasókat, ezek közül három művének ajánlóját olvashatják a továbbiakban.

Krúdy Gyula: Asszonyságok díja (1919.)

Az Asszonyságok díja Krúdynak talán a legpazarabb alkotása.

De vannak, amik kiemelkednek ebből a regény-folyam(at)ból, és ilyen például az Asszonyságok díja. Elképedtem, pedig jól ismerem ezt a nagy kópét, az ital és a nők által megfuttatott zsenit, hogy micsoda maradandó könyv ez. Egyrészt gyönyörű, a stílusa, a történetkéi, másrészt a humora megint betalál, és az irónia nyilai itt már tényleg eltalálják azt a kis piros kört a céltábla közepén. Tényleg mindenről szó van itt, halálról, életről, szerelemről, jó emberekről, rossz emberekről, ételekről, italokról, és így tovább. Nem nagyon lehet mit mondani róla. Elbűvölő, varázslatos könyv. Mindenkinek odaadnám, hogy olvassa el. Ha Krúdytól egyetlen könyvet kéne ajánlanom, vagy egyet vihetnék magammal egy lakatlan szigetre, akkor az ez lenne….
(olvasói vélemény)

Krúdy Gyula: Szindbád utazásai (1912.)

1913-ban A vörös postakocsi című regénye, és a Szindbád novellák hozzák meg Krúdy számára az igazi országos sikert.

Kosztolányi Dezső ajánlója a Szindbád utazásairól így szól:

Krúdy Gyuláról sokszor és sokat írtam. Új kötetét új szavakkal jellemezni nem lehet, de nem is szükséges. Elbeszélései mögött gyönyörű és boldog monotonitással vonul a lírája, hegedűkkel, színes zászlókkal, egy ünnepi processzió apró csengetyűivel. Ezúttal fel vagyunk mentve a jellemzés kötelessége alól, nem is kiáltunk fel a meglepetéstől, csak csendesen és örülve konstatálunk valamit. Azt, hogy egy író egyszínűsége és egyhúrúsága mindig gazdagság és becsület, s az olvasónak (ez paradoxonnak hangzik) változatosság. Semmise oly untató, mint az író becstelen kapkodása új témáért (mások témájáért). Ez a felfedezés, hogy régi mesék új és friss gyönyört hoztak, a kötet szenzációja. Minden sornál elénk tolakszik egy érzés: az, hogy aki írta, költő.

Krúdy Gyula: Bukfenc (1917.)

A ​Bukfenc és Az útitárs nem a remélt boldogságról szól, hanem arról, hogy az álmok beteljesületlenek maradnak, arról, hogy a tiszta érzelmeknek nincs helye, az ártatlanságnak nincs értéke sem a budapesti embervásárban, sem pedig a múltjukba temetkező felvidéki városkák tisztes polgári világában kisregényét tartalmazó kötet hátoldalán. Az 1917-ben írodott Bukfenc idején a szerző a nálánál több mint húsz esztendővel fiatalabb lánnyal élete megújítását tervezte, ám furcsa módon mégis éppen ekkor született meg ez az elégikus hangú történet az ifjú lány és az idősödő férfi szerelméről, amely a lírai hangvétel ellenére kegyetlenül illúziótlan. A leányanyaként gyermeket szülő Gyöngyvirág sorsával azt példázza, hogy bár szerelem nélkül nem érdemes élni, a szerelem magában mégsem lehet életmegoldás. Az útitársnak a témája szintén a szerelem, szereplői a kisváros kispolgári erkölcseinek normáit látszólag betartó, de belülről és a gyakorlatban azt folyvást áthágó szépasszonyok, és a közéjük csapódó férfi, akinek a magányosságát, jellegzetes életérzését az író szinte burjánzó képözönnel, hasonlatokkal, impresszionista mindkét kisregényében a századeleji kispolgári, nemesi erkölcsök bomlását, sajátos elbeszélő módszerével, áttetszően lírai írásművészettel mutatja be. Széles körű ajánlásra érdemesen.
(Tiszatáj online)

Krúdy Gyula 1933. május 12-én hajnalban hunyt el, élete 55. évében. A nagy magyar álmodót a Fiumei úti temető díszsírhelyén helyezték örök nyugalomba.