Hogyan zajlik a madárgyűrűzés? Megtudhatja hétvégén, az E-misszió Szelkó-tavi rendezvényén

Hogyan zajlik a madárgyűrűzés? Megtudhatja hétvégén, az E-misszió Szelkó-tavi rendezvényén

„Őszi madártalálka a Szelkó-tónál” – így hirdeti hétvégi, közösségi természetvédelmi rendezvényét az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület, amire szakembereket és laikusokat egyaránt várnak. 2020. november 5–8. között ugyanis ismét madárgyűrűző eseményre hívja a természetet és madarakat kedvelő, és nyugodt kikapcsolódásra vágyó barátait a nyíregyházi Szelkó-tó mellé. A program minden – a járványügyi előírásoknak megfelelően eljáró – érdeklődő számára nyitott, különösen a szombati (november 7.) családi napon.

A madárgyűrűzés világszerte a madárvilág kutatásának legfontosabb módszere, ami máig nélkülözhetetlen eszköz annak megismerésére: hogyan élnek, merre vonulnak, hol szaporodnak és telelnek, meddig élnek a madarak stb. A kíméletesen befogott példányok egyedi jelölőgyűrűt kapnak, és amennyiben valahol újra befogják vagy megtalálják őket, visszakövethetővé válik a „történetük” és feltárul a madárvilág számos titka. A hétvégi madárgyűrűzésről dr. Szigetvári Csabát, az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület elnökét kérdeztük. 


Hogyan fogják be a madarakat? 

Madárfogó függönyhálóval szoktuk befogni, ami több méter hosszú és széles. Nagyon lágy anyagból készül. Úgy van kialakítva, hogy a madár az úgynevezett zsebekbe esik. Kisebb, főleg énekesmadarakat lehet így befogni. Bokros-fás helyeken vannak ezek a hálók kifeszítve. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület koordinálja az összes madárgyűrűzést, országosan. Mi (az E-misszió) a szervezésben segítünk nekik.  


Mi alapján választják ki, hogy mely madarakra kerül gyűrű? 

Országunkban vadon élő madarakra, amit a hálóból kiszedünk, és még nincs rajta gyűrű, azt meggyűrűzhetjük (kivéve városi galambok, fácánok stb.). Vonuló madarakat tudunk megfigyelni ezzel a módszerrel, ráadásul nagyon könnyű, alumínium gyűrűcskéket rakunk rájuk, így nem okozunk kárt nekik. Alapvetően hagyni szokták magukat meggyűrűzni, bár például a cinegék ellenállnak picit, amit csipkedéssel fejeznek ki. Rövid ideig tart, nem okoz problémát. 

Ki végzi el a gyűrűzést a hétvége folyamán és mit lehet tudni a gyűrűkről?

Petrilláné Bartha Enikő ornitológus végzi, ő a vezető gyűrűző, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület képviseletében. 


Minden egyes gyűrűn egyedi azonosítószám van. Lehet belőle következtetni, hogy melyik országban fogták be azt az egyedet, és a száma alapján a nemzetközi adatbázisban pontosan visszakövethető, hogy az adott madár mikor és hol volt meggyűrűzve. 
A madarak soha nem kapnak új gyűrűt, csak ritkán, amikor már az nagyon kopott és nem olvasható a száma. 

Mit tudtak megállapítani a madarakról visszatérésük után? 

Ez a fajta helyi szintű adatgyűjtés/adatszolgáltatás (amelyet egy gyűrűzés során kapunk) akkor nyer értelmet és akkor lehet komoly következtetéseket levonni, amikor ezek az információk országosan és nemzetközi szinten is összesítve vannak. 
Mi egy évben egy ilyen pár napos alkalommal azt figyeltük meg, hogy évről évre változik, milyen madarakat fogunk meg. Persze, ez időjárásfüggő is. Vannak bizonyos vonuló madarak, amelyek több száz kilométer megtétele után is ezt a helyszínt választják, ezért van, hogy ugyanazokat a példányokat visszafogjuk. Tehát ezt a helyszínt útba ejtik vonulásuk során, nem véletlenül. 

Nemzetközi összefüggésben vizsgálva tényleg kijönnek az igazi tendenciák: például láthatjuk, hogyan változik egy madárfajnak évről évre az állománya, a vonulási szokásaik (pl. az időjárás változásai miatt korábbra vagy későbbre tolódhat a vonulás), az az évben kelt és az idősebb madarak arányából lehet levonni következtetéseket a költési sikerről, de a vadon élő madarak bizonyos fajtáinak maximális életkorát is meg lehet becsülni az így nyert adatokból. A társas viselkedésüket is nyomon lehet követni: ha ugyanazok a példányok az egymást követő években is egyszerre vannak visszafogva, abból látható, hogy bizonyos fajok párválasztása egy életre szól. Ilyen madár például a barkóscinege, akiknél a tojót és a hímet sokszor egyszerre, együtt fogják be. Más madarak minden évben új párt választanak.

Nyíregyházán hány éves múltra tekint vissza a madárgyűrűzés szokása? 

Nyíregyházán az 1980-as években már volt madárgyűrűzés a város környékén. Ez a Szelkó-tavi gyűrűzési szokás az 1990-es évek eleje óta létezik. 

Köztudott, hogy a természetben megtalálható táplálék hozzáférhetősége egyre nehezebb a madarak számára. Kérdés, hogy mennyire tudják „feltalálni” magukat ebben a helyzetben? Van esetleg valamilyen újfajta megoldási stratégiájuk erre? Tudnak-e alkalmazkodni?

Sajnos az alkalmazkodásra nem minden madár képes, de vannak, amelyek alkalmazkodnak.
Ahogyan megjelent az ember és elkezdte átalakítani a környezetét, azóta vannak látványos és kevésbé látványos elemei az alkalmazkodásnak. A sarlós fecskék például azért a 10 emeletes házak tetején fészkelnek, mert ők eredetileg a kifejezetten meredek, magas sziklák madarai. Azok, amelyek már hozzászoktak a városi léthez, az már az alkalmazkodásuk eredménye. 

Fekete rigó. Fotó: Orbán Zoltán MME

A fekete rigó esete például nagyon jellegzetes: 50–100 éve még vonuló madár volt, most viszont azt látjuk, hogy itt maradnak egész télen, mert az emberlakta települések olyan táplálékbőséget jelentenek nekik, hogy gyakorlatilag leszoktak a vonulásról. Az állománynak esetleg csak nagyon kis része vonul el télen. Ezt a folyamatot – a madárgyűrűzési tapasztalatoknak köszönhetően – más madárfajoknál is kezdjük megfigyelni, ilyenek például az énekes rigók is, akik egyre nagyobb arányban maradnak. Ezek az alkalmazkodási folyamatok nem feltétlenül annyira látványosak.

Énekes rigó. Fotó: Kovács Norbert MME
 

Annál inkább látható például az, hogy (a kelet-európai síkságról) nagy mennyiségű vetési varjú jön be a városokba. Nyíregyháza bizonyos részei tele vannak varjakkal. Meg lehet figyelni, hogy ők például diót gyűjtenek és azt ledobálják az úttestre, hogy áthajtson rajta egy autó. Ezzel az a céljuk, hogy a dió össze legyen törve, aztán pedig megy a harc az apró darabokért. 

Mi, emberek hogyan tudunk segíteni szárnyas barátainknak a táplálék-hozzáférhetőségben?

Egyénileg a téli madáretetéssel tudunk nekik segíteni. 

Alapvetően viszont úgy látom, hogy rendszerszintű problémák vannak, például Nyugat-Európában. A madaraink nagy részének a fő táplálékát az apró, repülő rovarok jelentik. Fontos, hogy a mezőgazdaságunk milyen úton halad tovább, hiszen vannak olyan fajta működések, amelyek közvetett módon visszavetik a madarak táplálékforrását. Ha megőrizzük azt a fajta tájhasználat-szerkezetet, amely mondjuk Nyíregyházán a bokortanyákban is jól megfigyelhető: sok kicsi parcella, bokorsorok, árokpartok stb., ezek nagyon jó lehetőséget adnak a madaraknak nemcsak táplálékforrás, hanem fészekrakás szempontjából is. (Bogyók, rajtuk lévő bogarak stb.) Tehát a természetközeli tájszerkezet fenntartása pozitív számukra is.

A világunkban tapasztalható hőmérséklet-változást is nehezen bírják? Gondolok itt az extrém hőségre és a nagyon hideg időjárásra is. 

Ez elég összetett probléma. Ami jól látható, hogy az időjárás és a klíma megváltozása miatt évtizedek óta egyre súlyosabb például az aszály gondja. Bár május végétől elég sok csapadék esett, most tavasszal egyáltalán nem volt. A szárazság megnehezíti azoknak a madaraknak a helyzetét, akik a vizes élőhelyeken szerzik a táplálékaikat. Ha csak a gólyákra gondolunk, ők a békákat szeretik (enni), és a békák szaporodóhelyei is ijesztő mértékben visszaszorultak, így a madarak táplálékai csökkennek, ami előbb-utóbb a madárpopuláció számában is megmutatkozik.  

A hosszan tartó, nagyon nagy hőséget, ahogy az emberek, úgy a madarak is nehezen viselik. A legnagyobb megrázkódtatás, hogy az extrém időjárási jelenségek egyre gyakoribbak: például amikor március-áprilisban jönnek a (nem várt) fagyok, a madarak költésével egy időben. Katasztrofális hatása van, tömeges pusztulás is előfordul ilyenkor. Az ónos eső pedig ráesik a táplálékaikra, ami szintén megnehezíti az életüket. 
Élőhelyük is módosul, a hőmérséklet-változás okozza azt is, hogy például a délen élő madarak egyre inkább északabbra húzódnak. 
De sok tekintetben tényleg nem tudjuk, hogy mi lesz a klímaváltozás kimenetele.

Programajánló cikkünket ide kattintva találják. 

Fotók: E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület