Ez a hely egy Csodaország – Nyíregyházi önkéntest faggattunk a varázserejű Bátor Táborról

Ez a hely egy Csodaország – Nyíregyházi önkéntest faggattunk a varázserejű Bátor Táborról

Csodahely, csodatábor, csodaország, felejthetetlen élmények, nagy visszavágyódások és az év legcsodásabb hete – ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illetik a Bátor Tábort. De hogy mitől olyan csodás ez a tábor, azt igazán csak azok tudják, akik már részt vettek rajta.

Mi mégis megpróbáljuk a lehetetlent és megtudni, mi lehet a csoda titka: szerkesztőségünk Mikó Tamást egy nyíregyházi „cimborát” interjúvolt meg, több éves táborbeli élményeiről.

A tábor eredeti ötlete a tengerentúlra nyúlik

A Bátor Tábor honlapjáról a következőket tudtuk meg:

Paul Newman, a híres színész úgy tartotta, a gyerekek a fájdalmas kórházi kezelés után mosollyal, derűvel és élményekkel rehabilitálhatók a legeredményesebben. Ezért 1988-ban létrehozott egy tábort az amerikai Connecticut-ban, ez lett az alapja a SeriousFun Children’s Network-nek, melynek 2007 óta mi is a tagjai vagyunk.

A módszerrel ma 32 országban 40 betegségcsoportban érintett gyerek gyógyul. Míg munkánkhoz a szakmai háttér eredetileg az Egyesült Államokból indult, a gyerekek és családtagjaik számára ingyenes táborozást céges és magánadományok fedezik.

Az élményterápia alapján működő táborok évente több mint ezer táborozónak okoznak élményeket 2001 óta. Egy ilyen szerencsés táborozó Mikó Tamás, aki tinédzser kora óta járja a Bátor Táborokat.

– Mikor hallottál először a Bátor Táborról?

 A Bátor Táborról először 2002-ben hallottam, amikor egy kontrollvizsgálatra mentem a kórházba (cukorbetegségemből kifolyólag). Az akkori kezelőorvosaim a Gyermek Diabetológián Dr. Kántor Irén és Dr. Bökönyi Zsuzsanna voltak, és az asszisztensnőjük Baraksóné Zsuzsa néni. Tőlük hallottam először a Táborról. Elöljáróba annyit mondtak, hogy Diabéteszes gyerekeknek szerveznek tábort.

– Miért jelentkeztél?

– Kicsit félve jelentkeztem, mivel azt hittem, hogy a Bátor Tábor is egy olyan tábor, ahol naphosszat előadások lesznek a diabéteszről illetve a helyes táplálkozásról, a naplóvezetésről, a cukormérésről és egyéb olyan dolgokról, amelyek megkönnyítik a cukorbetegek mindennapjait.

Viszont egy kamasz (akkor 16 éves voltam) nem feltétlenül ezeket szeretné hallani, amikor folyamatosan ezt kapja az életben. Ezek ellenére úgy döntöttem, hogy mégiscsak jelentkezem. Egy percig nem bántam meg!

– Hogy érezted magad az első táborban?

– Tisztán emlékszem ennyi év távlatából is, amikor legelőször mentem a Táborba. Vonattal utaztunk Nyíregyházáról miskolci átszállással, majd a hatvani állomáson csatlakozott hozzánk egy fiú.

Mikor megérkeztünk a Táborba egy nagyon kedves önkéntes fogadott, András személyében, aki egyből elkérte a csomagomat.

Számomra teljesen idegen környezet volt, mivel sosem jártam ott és bevallva kicsit féltem, hogy vajon mi várhat rám. Nagyon hamar feloldódtam, mivel egy nagyon segítőkész és barátságos közeg fogadott. A velem egykorú kamaszokkal együtt mentünk a különféle programokra, amit az önkéntesek tartottak.

– Mi volt akkor a legnagyobb élményed, amit sosem fogsz elfelejteni?

– Nagyon sok jó élményem van a Bátor Táborral kapcsolatban, például az első drótkötélpályás csúszásom, amikor Janóval a csillagászatról beszéltünk, vagy éppen amikor éjszaka nem tudtunk aludni és fent maradtunk az éjszakai cukormérésre (minden éjszaka van, nehogy bárkinek is leessen a cukra).

– Vagy a Tábor utolsó estéjén szerenádot adtunk a srácokkal (Fecóval, Danival, Istvánnal, Ádámmal, Ferkóval, Csabival) a cimboráknak (így nevezik a Táborban az Önkénteseket), vagy amikor Baluval, Zsizsivel, Lindával, Tündével, Tildivel, Katával és Suskával nagyokat beszélgettünk.

– Maradtak-e meg ott szövődött baráti kapcsolataid?

–​​​​​​​ Nagyon sok gyerekre és Önkéntesre emlékszem még a mai napig, és ahogy most beszélünk, eszembe jut még több élmény.

Baráti kapcsolatok is alakultak ki az évek során, mivel nem csak 2002-ben táboroztam ott, hanem annyira megtetszett a Bátor Tábor, hogy 2003-ban és 2004-ben is visszatértem oda.

– Mióta jársz vissza önkénteskedni a Bátor Táborba?

– 2006 óta vagyok önkéntes, alig vártam, hogy elmúljak 20 éves, ugyanis ennyi idősnek kell lenni, hogy cimborának jelentkezhessen valaki. Úgy gondoltam, hogy ha már töredékét vissza tudom adni a gyerekeknek abból, amit én kaptam a Bátor Tábortól, már megérte. Nagyon izgatott voltam, mikor Önkéntesként mentem először a Táborba. Végre bepillantást nyertem a kulisszák mögé (hogy készülnek egy programra, milyen jelmezek vannak a raktárban, amit a programok alatt lehet viselni).

–​​​​​​​ Hihetetlen sok segítséget kaptam a rutinosabb cimboráktól, illetve mikor először Önkéntesként megérkeztem és megláttam azt a Cimborát, Jocót, aki korábban a házi cimborám volt (a házi cimborák kísérik egész nap a gyerekeket a programokra és ők vigyáznak rájuk, bíztatják és buzdítják a táborozókat), úgy megölelt és egy könnycsepp csordult ki a szeméből és azt mondta:

Nagyon büszke vagyok rád!

Ezt nem fogom soha elfelejteni.

– Mit szabad tudni a helyszínről?

– Helyileg a Bátor Tábor Hatvanban van, egy régi úttörőtábor területén. Folyamatosan fejlesztenek támogatások, adományok illetve adó 1%-ának segítségével, mivel ezekből tartja fent magát az alapítvány.

– Milyen gyermekek vehetnek részt a Bátor Táborban?

– A Bátor Tábor súlyosan vagy krónikusan beteg gyerekeknek (daganatos megbetegedéssel élők, leukémiások, hemofíliások, diabéteszesek, krónikus bélgyulladással, ízületi gyulladással, súlyos gerincferdüléssel élők, szervátültetésen átesettek) szervez élményterápiás programokat. Évente több turnus van: tavasszal a beteg gyerekek egészséges testvéreikkel vesznek részt a 4 napos Tesó Táborokban, nyáron 5 egyhetes turnus van, ősszel pedig a Családi Táborok, ahova olyan családok jönnek (szülők, testvérek is), ahol a betegségben érintett gyerek 7 évnél fiatalabb. Ezen kívül van még a Lélekmadár Tábor, ide olyan családokat várunk, akik betegség vagy baleset következtében, vagy születése körül vesztették el gyermeküket.

Évente körülbelül 1000 táborozót fogad az Alapítvány.

– Áruld el, szerinted miért olyan jó a Bátor Tábor?

– Hogy miért is jó a Bátor Tábor? Egyszerűnek tűnik a kérdés, de mégis nagyon nehéz rá válaszolni. Érdemes kipróbálnod és akkor megtapasztalod! Van a tábornak egy varázslatos hangulata, amit igazából csak azok értenek, akik már jártak itt. A környezet, a hangulat, a kedvesség… mind-mind része a Tábori életnek. Mivel nagyjából egy hétig tart egy nyári turnus, és ezen idő alatt nem hagyjuk el a Tábor területét, így tényleg nagyon családias a légkör.

– Milyen programok zajlanak a napok során?

– Napközben különböző programokra mennek a gyerekek, életkor szerinti csoportokban: van íjászat, evezés, horgászat, lovaglás, kézműves foglalkozás, rádiós program és szabadulószoba. A Bátor Tábornak van egy saját kalandparkja, itt a bátorkodás program van, ahol 9 méter magasból hintázhatnak, vagy egy 6 illetve 9 méter magas akadálypályát teljesíthetnek, falat mászhatnak. 

Személyes kedvencem talán az evezés, mivel abban a feladatkörben szoktam főképp önkénteskedni, de a bátorkodás is nagyon vonz, hiszen talán ott lehet még a legaktívabban a félelmeket legyőzni.

– Milyen élményekkel gazdagodtál az elmúlt évek táborai során? Mit „ad hozzád” ez a tábor, ami miatt újra és újra visszajársz?

– Nagyon sok jó embert megismertem a táborban, akik tényleg őszintén és szívből segítenek a gyerekeknek, mindenféle anyagi juttatást mellőzve és a szabadidejüket beáldozva jönnek és segítenek egy mosolyért, ami manapság sajnos ritka. Önmagában is nagy élmény, hogy az ország különböző pontjaiból, vagy inkább a világ különböző pontjaiból (sok külföldi cimbora is van az angol nyelvű, nemzetközi turnusunkban) jönnek ide önkéntesek.

Teljesen mindegy, hogy valaki orvos, ügyvéd, pszichológus, tűzoltó, rendőr, mérnök vagy informatikus, mivel mindenkinek az a célja, hogy a gyerekek tényleg jól érezzék magukat, ki tudjanak kapcsolódni és megfeledkezzenek a mindennapi gondjaikról.

– Akkor valószínűleg egész életedben oszlopos tagja leszel a Bátor Tábor önkéntes csapatának?

– Szeretnék minél tovább itt Önkénteskedni, de később nyilván nehéz lesz majd, amikor már az embernek családja lesz. Viszont el tudom képzelni, hogy akár életem végéig is önkénteskedem majd a Bátor Táborban!

– Kiknek ajánlod, hogy önkéntes segítőként részt vegyenek a táborban?

–  Azoknak az embereknek ajánlanám ezt a fajta önkéntességet, akik éreznek magukban olyan késztetést, hogy szívesen tartanának programot gyerekeknek, vagy kísérnék őket programokra és az egész napjukat velük töltenék. Vagy nem megszokottat szeretne kipróbálni, hisz ez a hely egy teljesen más világ, egy „Csodaország”.

Nagyon sokat lehet tanulni ezektől a gyerekektől mind kitartás - mind az élethez való hozzáállásban és erőt lehet tőlük meríteni.

​​​​​​​