2020 és a karantén – Hogyan tartották formában magukat a Szabolcs Néptáncegyüttes tagjai?

2020 és a karantén – Hogyan tartották formában magukat a Szabolcs Néptáncegyüttes tagjai?

Akiknek a mozgás a lételeme, azok számára feltehetően nehezebb volt elviselni 2020-ban a karanténidőszakot. A négy fal közé bezárva, nem mindenki tudta megtenni, hogy kedvenc sportjának hódoljon. Így van ez a tánccal is, amit ráadásul egyedül nem is jó csinálni. Kíváncsiak voltunk, vajon hogyan küzdöttek meg ezzel a helyzettel a Szabolcs Néptáncegyüttes tagjai, akik örömmel osztották meg velünk válaszaikat.

Egy-egy sérülés vagy másfajta betegség hosszabb-rövidebb időre ki tudja emelni az embert az intenzív mozgásból, ami nagyon elviselhetetlen tud lenni. De akkor az ember legalább tudja, hogy hamarosan felépül, tudja, hogy lesz majd egy kis regeneráció, és látja az alagút végét. De abban az esetben, amit a COVID-19 járvány hozott magával: amikor teljesen egészséges, életerős embereknek külső hatás miatt kell lemondani kedvelt (csapat)sportjukról, bizonytalan időre, az már eléggé frusztráló tud lenni hosszú távon. Néptáncosokat kérdeztünk, hogyan reagáltak a korlátozásokra és milyen megoldási stratégiákat választottak, hogy fittségüket megőrizzék.

Virág: a hír hallatán eltörött a mécses!

Lippai Virág a Nyíregyházi Egyetem Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium 17 éves tanulója és a Szabolcs Néptáncegyüttes ifjúsági és felnőtt csoportjának néptáncosa. Nagyon szorgalmasan tanul, hiszen az az álma, hogy orvos legyen. Mellette viszont a mozgás szeretete is él benne: kicsi korától kezdve szívesen táncol vagy sportol akár a szüleivel is, manapság főleg az édesanyjával. A közösségi életben is mindig jelen van, így érthető, hogy egy ilyen aktív fiatal lány számára szinte sokkolóan hatott a „bezártság” híre.

„Tavasszal egész jól viseltem a bezártságot, hiszen nagyon sokat tanultam, a figyelmemet jól tudtam összpontosítani a céljaimra. A táncosokkal is megoldottuk, hogy ne maradjunk tánc nélkül: készítettünk karanténtáncokat, videókat és a Nemzeti Összetartozás Napjára emlékeztetve kisfilmet is forgattunk a Szabolcs Néptáncegyüttessel. (* Erről készült cikkeinket itt és itt olvashatják – a szerk.) Nagyon vártam, hogy minden újra a normális kerékvágásba kerüljön, nyár végén a suliba is visszavágytam. Amikor viszont ősszel közölték velünk, hogy újra a négy fal közé szorulunk, nagyon szomorú lettem. Az „utolsó” táncpróbán nehezen tudtam visszafojtani a sírást, de onnan hazaérve azonnal eltörött a mécses. Szembesültem vele, hogy ki tudja, meddig nem táncolhatok…”

Az otthoni edzés és a kutyasétáltatás egy pillanata.

Az elmúlt majdnem egy évben, a korlátozások között, azért mégis megtalálta a lehetőségeket ahhoz, hogy fitten tartsa magát és a közösségi életből se maradjon ki.

„A futás mindig az életem része volt, ezt a szokásomat a karantén ideje alatt is tudtam folytatni. A kutyusommal, Pocakkal is mindennap sétáltam egyet Sóstón. Ezen kívül követem egy német lány edzéseit is, aki a YouTube-on szokta megosztani videóit. Ezek aerobikszerű, saját testsúllyal végzett edzések, amik mindennap kellemesen lefárasztanak. Édesanyámmal is gyakran együtt edzünk, sőt, ha netán elveszteném a lelkesedésemet, ő az, aki felemel. A társasági élet kivitelezése már nehezebb volt, ezért a táncosokkal kitaláltuk, hogy a karantén ideje alatt, minden péntek este videókonferencia keretében „találkozunk”. Nyáron kicsit könnyebb volt: szinte végig a strandon voltunk a táncegyüttessel és az úszkáláson kívül, rengeteget röplabdáztunk. De voltunk bicajozni és túrázni is, illetve a spanyolországi utunk helyett evezni mentünk Tiszabecsre.”

Virág és táncospárja, Horváth Alex szívesen szerepelnek videókban és a táncversenyeket is szeretik.

A fiatal lány úgy véli, a tánc kiegyensúlyozza a sok tanulást, de ezen felül sokkal többet jelent neki:

„Minél több tájegység táncát ismertem meg, annál többet akartam. A táncban mindig akad kihívás, például a sok új lépés, a másabb mozgás vagy a viseletekbe beöltözés – utóbbit kifejezetten szeretem. Ha táncolsz, akkor megszűnik a külvilág. Ha táncolsz, akkor minden jó!”

Szimonetta: jobban megismertem a térséget

A 28 éves Bali Szimonetta 8 éves kora óta néptáncol, 2016-ban csatlakozott a Szabolcs Néptáncegyütteshez, ahol azóta már az ifjúsági korosztály oktatója is. Egerből költözött városunkba és a nyíregyházi párjának köszönhetően, a korlátozások ideje alatt környékbeli kirándulásokkal, túrákkal tették izgalmassá csendesebb napjaikat. Nemcsak fizikai, hanem földrajzi-kulturális értelemben is jót tett ez neki.

„A párommal a munkánk mellett az együttes felnőtt csoportjának vagyunk aktív tagjai, emellett az együttes ifjúsági csoportját oktatjuk. Az első hullám ideje alatt kihasználtuk a helyzetet és pihenőre vettük a márciustól májusig tartó időszakot. A tanévet júniusban az ifjúsági csoporttal egy közös grillezéssel zártuk, a nyári szünet ideje alatt nem tartottunk próbát. A felnőtt együttesben június közepétől újra megkezdődött a próbatermi munka.”

Szimonetta és párja Ágoston Szabolcs, tánc közben.

Az oktatást a második hullámban újfajta módon viszik véghez:

„Az ifjúsággal történő szeptemberi újrakezdés már hiányzott, de novembertől ismét a négy fal közé szorultunk, ezért kitaláltuk, hogy ugyanúgy készülünk a próbákra, de már az online térbe költöztettük az oktatást.”

Amikor pedig csak tehették, a természetben, illetve kulturális közegben töltötték az idejüket:

„A korlátozások idején hirtelen felszabadult szabadidő hasznos eltöltése céljából többször kirándultunk a párommal - ahová alkalom adtán csatlakozott édesanyám, felfedeztünk jó pár helyet, amelyek számomra ismeretlenek voltak: a Prédikálószéket a Dunakanyarban, a Kopasz-hegyet Tokajban, a sárospataki Tengerszemet és a Regéci várat is. A tiszadobi Andrássy-kastély is nagyon tetszett. A lehetőségeket kihasználva a táncos csapattal például kerékpárral elmentünk Nyírtelekre fagyizni, augusztusban pedig szűkebb körben egy közel 67 kilométeres biciklitúrát tettünk meg, a párom „idegenvezetésével”: Tivadar, Kisar, Nagyar, Kölcse, Sonkád, Fehérgyarmat stb. településeken tekertünk végig. Mindezeken felül más módon is tettem az egészségemért: odafigyelve az étkezésemre mindennapos saját testsúlyos edzésbe kezdtem.”

A biciklitúra és a gyalogtúra egy-egy emlékezetes pillanata. A második fotón barátja, Ágoston Szabolcs és édesanyja, Bali Csabáné (Babi) is látható.

Ági: online órák és lépcsőzés

Ági 14 évesen, még a Szabolcs-Volán Táncegyüttesben kezdte ropni a táncot, ahonnan 9 év után búcsúzott el. 50 évesen tért vissza újra a Szabolcs Néptáncegyütteshez, aminek már hat éve. A tavalyi „lecsendesedés” számára is érdekes volt, hiszen alapvetően mozgékony embernek tartja magát.

„A néhai Bíró József csalt engem vissza a csapatba, és nem bántam meg. Bátorítást kaptam tőle, hogy ez még igenis nekem való, néptáncos múltam miatt megfelelek a követelményeknek. Azóta már beláttam, hogy valóban képes vagyok helytállni a nagy együttesben. Nagyon jó a csapat, nagyon szeretem a fiatalokat: tetszik a tánchoz való hozzáállásuk, tudásuk és vidámságuk. Sokat tanulok tőlük, több értelemben is. Örülök, hogy elfogadnak engem, és most is nagyon hiányoznak!”

A karantén ideje alatt leginkább saját maga állította össze otthoni mozgásprogramját, de a táncosokkal közösen is szívesen mozgott.

„Leginkább YouTube videók segítségével tornáztam, szeretem a zumbát is és a gerinctornát. Ezeket kedvem szerint váltogattam. Sokat bicikliztem. Az első hullámban az együttes vezetői virtuálisan tartottak órákat, aztán egyikőjük javaslatára elkezdtem lépcsőzni: Édesanyámhoz feljutni a kilencedik emeletre legtöbbször inkább a lépcsőt választom, nem a liftet. Muszáj fizikailag aktívnak lenni, hiszen egy táncos rendszeresen mozog és ezt valahogyan pótolni kell. Iskolában dolgozom és például a mai testnevelésórán együtt tornáztam a gyerekekkel.”

Nem maradtak el a közösségi élmények sem:

„A táncos csapattal igyekeztem a lehető legtöbb időt együtt tölteni. Szabadidőnkben rendszeresen összejártunk a koronavírus megjelenése előtt, de erre sokkal kevesebb lehetőség adódott tavasszal. Annak nagyon örülök, hogy nyáron és ősszel egy kicsit szabadabban élhettünk, tudtunk menni evezni, biciklizni és túrázni.”

A Megyer-hegyi Tengerszemnél.

Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára a tánc, kissé elérzékenyülve, a következőt válaszolta:

„A lelkemnek jó a tánc. Örömforrás és ki tudjuk vele fejezni önmagunkat. Sok éven át próbáltam másabb mozgásformákat, de azokat nem éreztem magaménak. Örülök, hogy visszataláltam a néptánchoz, mert ez áll a legközelebb a szívemhez.”