20 éves a Burattino Bábszínház – Apró vendégeikkel együtt ünnepelték a kerek évfordulót

20 éves a Burattino Bábszínház – Apró vendégeikkel együtt ünnepelték a kerek évfordulót
20 éves a Burattino Bábszínház – Apró vendégeikkel együtt ünnepelték a kerek évfordulót

Csodás mesevilág tárul azok elé, akik a Burattino Bábszínház előadásán vesznek részt. A társulat hétről hétre, minden hétvégén könnyed szórakozás keretében hozza össze a gyermekeket és a szüleiket Nyíregyházán, a Korzó második emeletén, de tájelőadásokra is ezer örömmel elutaznak megyénk óvodáiba, fesztiváljaira. A bábszínház idén kerek évfordulóhoz ért: 20 éves fennállásukat ünnepelték, amire sok szeretettel vártak mindenkit október 17-én, szombaton. A szülinapról és az elmúlt két évtizedről kérdeztük Kerekes Jánost, a bábszínház vezetőjét.

A Mesekert Bábszínház 72 éve kezdte működését Nyíregyházán, ebből jött létre később a Burattino Bábszínház. A kettő hosszú ideig párhuzamosan is működött egymás mellett. Városunkban ma már egyedül a Burattino Bábszínház gondoskodik a kicsik (és szüleik) szórakoztatásáról.

Mit lehet tudni a kezdetekről, hogyan indultak?

2000-ben alakult a Burattino, az alapító tagok között volt Roma Mária, Székely Istvánné (U), Bóta Gyula és én. Nyírpazonyban találtunk egy helyet, ahol gyakoroltunk, bábokat készítettünk, díszletet terveztünk.

Amikor hívtak minket tájolni, vettünk egy kétütemű Wartburg kombit. Felül a csomagtartó telepakolva, benne a technika, a hangfalak, a paraván, plusz mi ültünk benne. Teljesen tele volt. Emlékszem, hogy annyi vizet kellett a kocsiba önteni, mint amennyi üzemanyagot. Sok előadásra így mentünk el, nagy élményeink fűződnek ezekhez az időkhöz. Akkoriban már álmodoztunk róla: „Milyen jó lenne egy saját meseterem!”

Mi (volt) a legfontosabb szempont, szemlélet az előadások során?

Már akkor is szívügyünk volt a hagyományőrzés fontosságának hangsúlyozása, és a – világra még rácsodálkozó – gyermekek értékek iránti érdeklődésének felkeltése. A bábszínházunk ereje a mese iránti rajongásban, és a gyermekek felelős, szeretettel teli nevelésének törekvésében rejlik. Elkötelezettjei vagyunk a magunk keze munkájának gyümölcseként született báboknak, akik a játékban rejlő örömszerzés mellett, tanulsággal is szolgálnak.

Milyen meséket formáltak meg az elmúlt két évtized alatt?

Főleg Grimm-meséket, de például örök „sláger”: A három kismalac, Jancsi és Juliska, Piroska és a farkas, Hüvelyk Matyi és kalandjai stb. A klasszikus meséken túl, modern, egyéb darabokat is feldolgozunk, amelyeket saját ötlettárunkból kibővítve, magunk tollával ékesítve varázsolunk színpadra, erre sok példánk van.


A Korzóban lévő mesevilág bejárata. Fotó: nyiregyhaza.hu (2016.)


Fantázia szükséges a mesékhez. Sokan segítettek nekünk ezen a hosszú úton: Szöszi, a Móricz Zsigmond Színház jelmeztervezője, Puskás Tivadar és Tóth Károly rendezőként, és például Tasnádi Csabától tanultuk azt, hogy ha egy darab saját, akkor olyan címet adjunk neki, ami felkelti az érdeklődők figyelmét. Olyan megfogalmazásokra gondolunk, mint például: „Lázár Ervin lábnyomán írtuk mi + az Élet”. Van olyan, hogy egy ismerős beesik egy próbára, és ő is ad ötletet darab kivitelezéséhez. Ezért szoktuk odabiggyeszteni a végére, hogy az Élet is írta. Játékos, hangulatos címeket is adunk ezeknek a daraboknak: Kukac Gubanc, Aranyos Tarajos, Nyúlcipő hajcihő, Makacska kakaska, Mikuláz (mert beteg a Mikulás), Egerecske menyecske – mind így születtek, fantázia alapján.

Mi mindenről tanulhatnak és milyen élményekkel gazdagodhatnak a gyerekek a bábos meséken keresztül?

Hisszük, hogy a mese nélkülözhetetlen gyermekeink életében, hisz – mint az álom és valóság közt átívelő „híd” – utat kínál az önmaguk és a világ felfedezésére. A megismerés, valamint a szereplőkkel való azonosulás, nem pusztán gyermekeink kiváltsága. Mi, felnőttek is élvezhetjük a fantázia világát anélkül, hogy okunk lenne pironkodásra!

A sok (kicsiknek és nagyoknak szánt), humorral átitatott jelenet mellett a gyerekek tanulhatnak bátorságról, szeretetről, kitartásról. A jó és a rossz harca is megelevenedik a történetekben. Sok tanmesénk van és mivel 3-4 évente változik a nézőközönség, ezért természetesen előfordul, hogy egy-egy előadást többször is eljátszunk.

Mi az, amire nagyon oda kell figyelni az előadás során?

Az igazság az, hogy szinte minden mesében van egy kis kriminalisztikus szál, vagy úgymond van egy kis „horror” beütése (pl. a farkas meg akarja enni a malacokat, vagy a boszorkány a gyerekeket), ezekből ugye nem szabad félelmetes dolgokat kihozni! Többször hangoztatni nem szoktuk, inkább úgy jelenítjük meg ezeket, hogy kikarakírozzuk/kiparodizáljuk őket, kinevettetjük őket, hogy ezzel lazítva, puhítva legyen a gonosz szerepe. A kárörvendés már a pici gyerekekben is benne van.

Arra is figyelni kell, hogyan tudjuk a nagy klasszikus meséket sokadjára is érdekessé, izgalmassá tenni. Igyekszünk újítani a díszletben, a bábok kinézetében vagy azok ruháiban, vagy akár friss, aktuális poénokkal teletűzdelni a szöveget.

A dalok során is könnyen memorizálható szövegeink legyenek, amelyeket népdalokra vagy mai modern, ismerős dallamokra írunk. Kazár Pál sokat segített nekünk ezekben is az évek során.

Mi változott a 20 év alatt a bábjátékokban? Hogyan lehet ebben a műfajban fejlődni?

Minden fejlődik, mindenhol új utakat keresnek: ez lehet a zene, a tánc, a színművészet, a filmművészet, de lehet a bábművészet is. Hogy ki mit fogad el vagy akar átvenni az újabb irányvonalakból, azt embere is válogatja. A bábszínház vezető személyétől sok minden függ. Amit az igények hoztak magukkal, arra törekedtünk, hogy megvalósítsuk. Szerettünk volna olyan bábokat készíteni, amelyekkel minél több mozdulatot és érzést ki tudunk fejezni, így születtek meg a kesztyűs bábok. Ezek már tudják a saját homlokukat vakarni, a szemeiket eltakarni, a hasukat simogatni, amikor éhesek stb.

Aztán jöttek az élőszereplős játékok, azok mellett pedig az asztali játékokra is elkezdtek felfigyelni az emberek, így minden évben egy ilyet is megrendezünk. Valamiért szimpatikus lett az, hogy látszik, ki kölcsönzi egy-egy báb hangját, mozgását – hiszen így tesszük őket élővé. Manapság valamiért egy kicsit mintha elvárás is lenne, hogy a bábszínész mutassa meg magát és a néző előtt játsszon.

A díszletekben is mindig van új a nap alatt: új bábokat készítünk vagy csak új ruhát adunk a régi bábokra, új hangeffektekkel, új dalokkal dobjuk fel az előadást, de a különböző, az országunkban vagy a világban zajló változásokra adott poénok is tudnak valami izgalmasat hozni a történetekbe.

A mai világban ugyanis fel kell venni a versenyt a számítógépekkel, az internettel, a joystick játékokkal, mozival stb. Persze, ezekkel a látványokkal nem lehet felvenni a versenyt, de meg kell próbálni. Igyekszünk változatosak lenni és egy kis modernitást is becsempészni az egyébként modernitás nélkül is helytálló darabjainkba. A trendi dolgok persze nagyon befolyásolóak tudnak lenni, például a dínós filmek, a Harry Potter, a varázslatos dolgok (ezeket felkapja sok színház), amiket valamennyire meg kell jeleníteni, de mi úgy nem építjük be.

A hirtelen besötétülés vagy a nagyobb hang ijesztheti meg a kicsiket, de már erre is nagyon figyelünk, hogy ne legyen belőle üvöltés a nézőtéren.

Van-e bármilyen különbség a 15 évvel ezelőtti gyerekek és a mai gyerekek között?

A szülők ma már azt szeretnék, hogy egy kicsit szerepeljen a darabban a gyermeke is. A mai gyerekek nagyon gyorsan kifejezik nemtetszésüket, azonnal szólnak a szülőnek, hogy menjenek haza, ha nem tetszik nekik, amit látnak és hallanak.

Talán azt lehet mondani: sokkal nyitottabbak, érdeklődőbbek, értelmesebbek, okosabbak, másabb a felfogása a mai gyerekeknek. Régen elképzelhetetlen volt, hogy egy bölcsis korú gyermeket is elhozzanak bábelőadásra. Mára egyre többen jönnek. Sokszor a kicsi 1-2 éves tesót is hozzák a nagyobbikkal. A kisebbek biztonságban érzik magukat anyukájuk ölében, valószínűleg a fényekből és a hangokból is sokat felfognak. Nagy büszkeség számunkra, hogy végig szokták „bírni” az előadásokat ők is, pedig 45 perc.

Társulatunk számára az aktivitás és az interaktivitás a legfontosabb, hogy folyamatos legyen a kommunikáció a nézőkkel. Ez lett a védjegyünk. Ehhez olyan szituációkat kell találni a mese során a jelenetekben, mint például virágoskertet építeni, hajókat hajtogatni, faleveleket feltenni a fára stb. A fantáziájukat is használni kell sokszor a gyerekeknek.

Hogyan lehet elérni, hogy a szülők is figyeljék az előadást?

Mottónk az, hogy a szülőt is meg kell fogni. Ha a szülő is szeret itt lenni, akkor el fogja hozni a gyermekét rendszeresen az előadásokra. Úgy véljük, hogy ehhez felnőtteknek szánt, aktualitásokat tükröző poénokat is bele kell csempészni a történetek szövegébe. Ilyen volt például az, amikor egyik év márciusában hatalmas hó esett országunkban, és hónyulat építettek az emberek hóember helyett. Vagy szoktuk énekelni a Barbie Girl számot, de a jelenlegi maszkhelyzet is felkerült már a listánkra – olyannyira, hogy van olyan előadásunk, ahol már a kezdő jelenetben szájmaszkot hordanak a mesében szereplő állatkák. Első perctől odafigyelünk arra, hogy a felnőtt kísérők is jól érezzék magukat.

Korábban, az egyik budapesti előadásunk után, egy igazgatónő azt mondta: nagyon tetszett neki, hogy végre a szülők is együtt éltek a játékkal. A gyerekekkel együtt megbeszéltek mindent, nyüzsgött az egész nézőtér. Ilyet még nem tapasztalt. Ugye mindez a felnőtteknek szóló poénoknak köszönhető és annak, hogy kicsit meg is mozgatjuk őket az ülőhelyzetben.

Lesz-e utánpótlás?

1972 óta vagyok benne a szakmában, tehát már lassan 50 éve. Ez idő alatt sok emberrel játszottam együtt (kb. 100 ember) és senkinek a gyermeke nem lett sem bábszínész, sem színész. Pedig sok gyerkőc ült a próbáinkon, még tanácsokat is adtak és volt, hogy ők hamarabb megtanulták a szöveget, mint mi, a bábszínészek.

Próbálkozásunk jeleként indítottunk már kis csoportot, de nem tudtuk megvalósítani, sok különböző okból kifolyólag. Talán most már összejön. Leginkább a fiúkat nehéz meggyőzni, pedig fiú hangokra is szükség van a mesék során.

A másik dolog, hogy a báb elfogadottsága itt, Magyarországon egy mosollyal el van intézve. Ezért sem tudunk így utánpótlást biztosítani. Vannak olyanok, akik nem jutnak be a színészképzésre, és azok a bábszínházon keresztül próbálnak felfelé törekedni. Nem maradnak a báboknál.

Hány embert érint ez az elmúlt 20 év?

Biztos tudnék mondani 40-50 embert, akik velünk dolgoztak. De még lehet, hogy többet is. Sokat számíthattunk a baráti körünkre is.

No és persze a gyerekek. Megszámlálhatatlanul sok gyermeknek okoztunk boldog perceket. Van is rá esély bőven, hiszen évente kb. 250 előadásunk szokott lenni, amiben a tájelőadások is benne vannak. Tavaly október 5-én a 201. előadásunkat tartottuk meg, idén ugyanezen a napon a 101.-et. Sajnos kimaradtak a tájelőadások, falunapok, nagyobb városi rendezvények, cégek családi napjai stb. Megyeszerte nagyon sokat utaztunk és játszottunk. Sok óvodás még sosem látott bábszínházat. Hálás kis közönség a gyermekek, az az őszinteség és naivitás, amivel nézik az előadást, nagyon megható. Az előadás után mindig kimegyünk a paraván mögül, ölelgetik és puszilgatják a bábokat. A világ minden táján élő magyarok gyermekei, amikor nyáron hazajönnek, rendszeresen látogatják a bábelőadásokat. Sőt, már minket is hívtak külföldre, a kint élő magyar körök, mert bár mindenhol van bábjátszás, az nem olyan, mint a miénk.

Melyek voltak a 20 év legemlékezetesebb pillanatai?

Erre nagyon nehéz válaszolni, de nagy öröm számunkra az a sok visszajelzés, amit a kicsiktől és a szüleiktől kaptunk. Vagy az, hogy Wartburg helyett már kisbusszal járunk. Dolgozhattunk profikkal a Móricz Zsigmond Színházban, illetve sok színész, rendező és zenész is segítette és segíti ma is a munkánkat, de talán a legnagyobb örömünk az, hogy lett egy saját mesetermünk, amit kedvünkre rendezhetünk be.

A nyíregyházi bábjátszás jeles képviselőiként februárban lesz 10 éve, hogy a Korzóban hétről hétre elkápráztatják a vendégeket. Miben volt másabb az ünnepi délután, a megszokottakhoz képest?

Március 21-én van a bábjátékok világnapja, akkor 2 naposra terveztük a szülinapunkat. Ez sajnos nem jött össze, így lett belőle ez az októberi délután.

Azt kell, hogy mondjam, csúcsszuper volt! Már 14 órától jött a vendégsereg és majdnem telt ház volt a kora estig tartó születésnapi bulinkon. Természetesen mindenki maszkban volt, így már önmagában elég rendhagyó volt a nap. Felnőttek és gyermekek számára is szórakoztató programmal készültünk.

Volt ismerkedés a bábokkal, kézműves foglalkozás, kis kulisszajárás: a fényeket, hangokat hogy csináljuk. Élő Vitéz Lászlót játszottunk: kijöttünk a paraván elé jelmezben. Írtunk hozzá kis 15-20 perces jelenetet. Aztán volt a kicsik számára Vitéz László a hagyományos bábjátékkal, illetve a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumból Balogh Patrik is itt volt, aki Paprika Jancsit játszott. Színészetet tanul és kifejezetten kedvence a bábszínház. Kocsmár Regina egy Rajkin jelenettel, paródiával készült, majd mi hárman (Mónika, Regina és János) CsacsXFaktor Best of műsorunkban 4 slágert játszottunk el. A vége (18 óra) felé a gyerekek (is) már nagyon várták a gigantikus, csupacsoki tortát. Aki pedig az előadásokat (5 előadás volt) nem nézte, az rajzolgathatott a hosszú asztalnál. Nagyon hálásak voltak a látogatók, mindenki gratulált! A gyerekek haza sem akartak menni, sokan sírdogáltak is, hogy vége van.

Fotók: Trifonov Éva (a születésnapi bulin készültek)