Első kézből

Márta újra itthon

2013.10.14.

Szabó Márta színészi pályájának eddigi legsikeresebb időszakát a Móricz Zsigmond Színházban töltötte 1995-től hat évadon át. Most újra a társulat tagja.

Olyan felejthetetlen előadások létrehozói között volt, mint A vágy villamosa vagy a Ványa bácsi, amelyekért annak idején két egymást követő évben az Országos Színházi Találkozón A legjobb női epizódalakítás díját kapta meg. S hogy a siker teljes legyen, az itteni évek megkoronázásaként az utolsó évben neki ítélték a Domján Edit-díjat, amit évről évre vidéken játszó színésznőnek adnak át. Nem számított ezekre az elismerésekre, ugyanakkor kitörő örömmel fogadta, hiszen fontos szakmai visszaigazolása volt, hogy jó úton jár.


ELSŐ SZERZŐDÉS

Pedig 18 éves koráig mindössze kétszer járt színházban a Szeged környéki Mindszentről származó művésznő, akinek életében megyeszékhelyünk társulata volt az első, melyhez szerződés kötötte. Az akkori direktor, Verebes István látta őt „véletlenül” egy felnőtteknek szóló Hogy is van ez kis herceg? című előadásban.
– Akkor nekem már aláírt szerződésem volt a kecskeméti színházzal, de egy váratlan beugrási lehetőségnek köszönhetően, idehívott Verebes István – emlékszik vissza ezekre az időszakokra. – Így végül mégsem Kecskeméten, hanem Nyíregyházán kezdtem el az évadot. Az Utas és holdvilág című darabban debütáltam. Akkor én már nagyon szerettem volna társulati tag lenni. A főiskolára nem vettek fel, és éppen ötödik éve voltam már stúdiós Pesten. Mivel olyan ember vagyok, aki nem igazán tudja önmagát menedzselni, nagyon örültem a felkérésnek; annak, hogy valaki engem akart szerződtetni, különböző előadásokban látni. Életem egyik legszebb időszaka kezdődött ekkor. Itt ismertem meg sok más remek rendező mellett Szász Jánost (Most vetítik a mozikban A nagy füzet című, díjakat nyert filmjét – szerk.), akivel félszavakból, sőt szavak nélkül is értettük egymást. Ő rendezte például A vágy villamosát vagy a Ványa bácsit is. De tulajdonképpen minden itteni előadás nagyon közel állt a szívemhez. Szász Jánossal később a Nemzeti Színházban is dolgoztunk együtt 2005-ben A Mester és Margaritában, ahol én játszottam Margaritát.

JÓBÓL IS, ROSSZBÓL IS

Aztán úgy érezte mind szakmailag, mind magánéletileg, hogy váltania kell, új impulzusokra van szüksége, így aztán elfogadta a Bárka Színház hívását. Pedig nagyszerű volt az itteni társulat. Két évben egymás után még a szilvesztert is a színházban töltötték, jóllehet nap mint nap együtt voltak itt. Budapesten mindenki szaladt előadás után különféle irányba, pár perccel a taps után alig maradt rajta kívül valaki a társalgóban. Aztán szabadúszóként kapott szerepeket, de szívesen játszott volna több előadásban. Kisebb feladatot vállalt a Marslakók című tévésorozatban, ami azonban egy idő után leállt. Vendégművészként időről időre megfordult Nyíregyházán, s már az előző évadban is örömmel jött a Koltai M. Gábor rendezte Tigris és hiéna című darabban Predszlávát megtestesíteni.
– A hétvégén bemutatott Tamási Áron művet, az Énekes madarat szintén Koltai M. Gábor állította színre kicsit más felfogásban, mint azt az elődök tették. A zenét a Csík zenekar muzsikájából, illetve népdalokból válogatták. Az egyik gonosz vénleányt, Gondos Esztert játszom. Nem bánom, hogy ilyen figurát kell alakítanom. Úgy érzem, van bennem mindenből: jóból is, rosszból is. Én próbálom elfogadni magamban ezeket, és szembesülni velük. Erre kitűnő lehetőséget nyújt a színpad. Jó szívvel ajánlhatom az előadást a színházszeretőknek. A mi Énekes madarunk ugyan nyersebb, drámaibb, ám véleményem szerint, így sem veszített a humorából.

Sz. Kántor Éva 


Megosztás
vissza


Impresszum Írjon nekünk

© 2014. Város-Kép Nonprofit Kft. Minden jog fenntartva!

Vissza a lap tetejére
Város-Kép Nonprofit Kft.© 2014. | Minden jog fenntartva!