Rendezvénynaptár
 
Programajánló

Első kézből

Zalán Tibor Rettentő görög vitéze a nagyszínpadon

2013.03.08.

Zalán Tibor József Attila-díjas költő, író műveit az ország szinte valamennyi színházának színpadán láthatták már a nézők. Ezúttal az utolsó „végvárak” egyikeként a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházat is „beveszi” a Rettentő görög vitéz című antik mesejátékával, melyet az elmúlt hét végétől tekinthetnek meg az érdeklődők a nagyszínpadon.

Thészeusz, a Plutarkhosz leírásából is jól ismert, véres csatákat megvívó mitológiai hős hogyan került egy magyar szerző gyermekdarabjába? – erről beszélgettünk a szerzővel a premier előtti percekben.
– Tasnádi Csaba igazgató úrral már régen terveztük, hogy színpadra állítjuk az egyik művemet. Az elmúlt évben közölte, hogy a „görögöt” választották. Nagyon örültem neki, mert volt ennek a darabnak egy éveken át nagy sikerrel játszott bábszínházi változata a Stúdió K-ban, egy utcaszínházi előadása Szabadkán, s most nagyon kíváncsi vagyok, hogy a nagyszínpadon hogyan fog működni. Minden adottság megvan ahhoz, hogy jó előadás legyen.


Én az előző napon már láttam a főpróbát, s megnyugtattam az írót, nagyon jól fogadták a gyerekek: jókat nevettek, avagy alkalmanként együtt izgultak a főszereplővel, hogy sikeresen kivághassa magát nehéz helyzeteiből. Ezt nagyon fontosnak tartja az író, bár önmagában ez még nem teszi elbizakodottá, mert – sok-sok gyermekdarab létrejöttében közreműködőként – véleménye szerint a kicsik mindenért nagyon hálásak. Oda kell figyelni, hogy végig fenn tudják tartani a feszültséget, s akkor megnyerte a rendező a játszmát.
Arra a kérdésemre, hogyan „született meg” a Rettentő görög vitéz, a következőket válaszolta.
– Fodor Tamás, a Stúdió K igazgatója azzal keresett meg, hogy írjak egy darabot Thészeuszról. Képtelenségnek tartottam az ötletet, mert az antik hős mindenkit le­gyilko­lá­szott maga körül. Hosszú győzködés után végül is kötélnek álltam. Szerencsésebbnek tartottuk azonban, ha nem a nagy Thé­szeuszt mutatjuk be, hanem a kamaszt, a gyerekekhez korban közelebb állót, aki nem akar senkit bántani, hanem az eszével szeretne boldogulni, s aki mindig enne, mint a tinédzserek. Mindenkitől egy szelet kenyeret kér, de nem ad senki neki. Még az apja is azt mondja: „Ne zabálj folyton!” Azt mutattuk be, hogy csinál valakiből a kényszer hőst. Ő csak el akart jutni az apjához, mert apahiánya volt, enni akart, barátkozni akart, ezzel szemben mindenütt meg akarták ölni. Hirtelen összetalálkozott azzal a világgal, amivel minden gyermek összetalálkozik, ha eljut a kamaszkorig.
Zalán Tibor elmondta továbbá, fontosnak tartotta, hogy ne a tévésorozatok brutalitását közvetítsék a gyerekek felé, hanem humorral, esendőséggel ruházzuk fel a felnövő hőst. A remek hangulatú darabot nézve az emberben az a vélemény alakul ki, hogy nagyon jól érezte magát az író alkotás közben. Ezt cáfolja. Nem szeret írni, hiszen az nagyon kemény munka. Azt már ugyanakkor szereti, amikor készen van, s mint most, megnézheti a színházban az előadást, aminek a szövegkönyvét ő írta. Valószínű a rímek, a nyelvi játékok miatt alakul ki a nézőkben ez a vélemény, amire bőven akad példa a darabban. A főhős alapelve például: „Többet ésszel, mint a karddal, Rólam szól majd minden kardal.”
– Fodor Tamásnak igaza volt, hogy versben kell írni a jó gyermekdarabot – folytatta. –Humorral kell oldani a kritikus helyzeteket, hogy belefeledkezzenek a nézők a szövegbe, s fel se fogják, hogy „széttépnek” a színen egy embert.
Ezekkel a darabokkal nem akar közvetlenül tanítani. Azok közé tartozik, akik azt mondják, hogy a színház magatartásformákat mutasson fel. Ha jól teszi a dolgát, akkor a gyermekben berögződik, hogyan lehet ebben a zűrzavaros korban tisztán és egyenesen megállni, nem szégyen tisztességesnek, jónak lenni. Ez nem tanítás, csak saját maga számára is figyelmeztetés, hogy éljünk jobban.

Sz.Kántor Éva 


Megosztás
Ma Egyed, Egon napja van.
Első kézből
Deviszont »
De sokan és sokszor mondták azt iskolában vagy egyebütt, hogy vagy de, vagy viszont. A kettő együtt nem jó! A kifogásnak volt némi szakirodalmi alapja, mivel a Nyelvművelő kéziszótár puszta szófecsérlésnek és kötőszóhalmozásnak tekinti, ugyanakkor megjegyzi, hogy a mindennapi beszédben meglehetősen gyakori a de és a viszont együttes használata. A Magyar nyelvhasználati szótár pedig úgy fogalmaz, hogy a de viszont használata gyakori a nyomatékosítás érdekében.
Hirdesse Nyíregyházán első nagy királyunk emlékezetét... »
A megyeháza homlokzatának egyik fülkéjében államalapító István királyunkra tekinthetünk. Szabolcs vezér társaságában a szentté avatott uralkodó ünnepélyes díszben áll, fején korona, jobbjában az országalmát tartja, míg balja a kardja markolatán nyugszik. Kallós Ede alkotása 1897 óta éke az épületnek. Büszkélkedhetünk még egy István királyt ábrázoló szoborral: a főiskola parkjában 2001-ben leplezték le Nagy Lajos Imre szobrászművész alkotását.
Újraéledő tanyavilág »
Jól működik a tanyagondnoki szolgálat a Nyíregyházához tartozó bokortanyákban. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint Vadilku néni, Jolika néni és többek között Ágházi mama elismerő szavai, akik ott jártamkor megbecsüléssel és tisztelettel beszéltek a tanyagondnokaikról. Azokról az emberekről, akik ebédet visznek nekik a tanyára, bevásárolnak, tüzelőt aprítanak, és ha kell, még életet is mentenek, de ami a legfontosabb számukra, hogy mindennap van, aki megkérdezi tőlük: „Hogy tetszik lenni?”.
Legfrissebb szám, olvassa online! »
Nyíregyházi Napló archívum »






 
Hírek
Városháza
Városinfo
Amennyiben kérdése, vagy észrevétele lenne üzenjen szerkesztőségünkbe!
Impresszum